Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

törzsfejlődését és az emberi kultúra fejlődésének szakaszait. Így vélekedik pl. BALDWIN 1895-ben megjelent művében [12]. Vagy: ez tükröződik Stanley HALL ,,atavizmus-elmélet"-ében és sok más XX. századi gyermekpszichológus felfogásában, hasonlataiban. E koncepció ütközik ki W. STERN-nél is, aki szerint az emberi individuum életének első hónapjaiban ... az emlős állat fokán áll; a második félévben . . . eléri a legmagasabb emlős állatoknak, a majmoknak fokát... a játék és mese következő öt évében (ti. a gyermek) a természeti népek fokán áll. . ." És így tovább [13]. Hasonlóképpen emlegette a híres bécsi pszichológus, K. BÜHLER is a csecsemő „csimpánz"-korát. A „biogenetikai alaptörvény"-nyel együtt a polgári gyermekpszichológusok jelentős része beiktatja koncepciójába a szovjet biológusok által megcáfolt, hibás Mendel—Morgan-féle örökléselméletet is. Szükséges megemlíteni, hogy a „biogenetikai alaptörvénnyel" együtt, azt kiegészítőlég más magyarázó elvek is megjelentek a polgári gyermeklélek tanban. Így W. STERN a két-tényezős elméletet vallja, mely szerint a gyermek fejlődése két tényezőre vezethető vissza: az öröklésre (melyet a Weismann—Morgan elmélet alapján fog fel) és a környezeti hatásokra. A környezet szerepe azonban Stern szerint lényegében alárendelt, mert az semmit sem adhat, ami nincs meg a génekben. A nevelő azzá segítse a gyermeket, ami lényege, adottsága — Stern szava

5 szerint. — Stern felfogását legutóbb meggyőzően cáfolta meg NOWOGRODZKI lengyel pszichológus. (..Entwicklungspsychologie", 1958. német kiadás, Volk u. Wissen, Berlin, — 32-34; 1.) A szovjet pszichológusok éles kritikával illetik a „biogenetikai alaptörvény" mechanikus, tudománytalan gyermeklélektani „alkalmazásáét. RUBINSTEIN nyomatékosan mutat rá arra, hogy a gyermek a nevelés, művelés közben fejlődik. Ez az alaptörvény, nem pedig az úgynevezett „biogenetikai alaptörvény." b) A biológiai fogalmak, az organikus szemléletmód mechanikus érvényesítése, alkalmazása ismertetőjegye a biologizmusnak. így pl. CLAPAREDE funkcionális pszichológiája a következő fogalmakat szerepelteti — alapjában véve biológiai értelmezésben: szükségletek, egyensúlyra törekvés, érdek (a „pillanatnyi érdek törvénye"), funkcionális egység, alkalmazkodás, autonómia, stb. Ilyenféle biologizáló fogalomalkotást, szemléletet találhatunk — többek között —- K. Bühlernél is. Figyelmeztet arra, hogy messzemenően tekintetbe kell venni a gyermek cselekvésének „történeti tényezőit", melyeket biologisztikusan értelmez: az öröklést és a dresszurát. Ugyanúgy biologisztikusan értelmezi a szükséglet és alkalmazkodás elvét is [14]. Bühler a kisgyermek szemléletmódját antropomorfnak tekinti. „Animista" gondolkodásmódot tulajdonít neki: a gyermek eszerint mindent megszemélyesít, mindennek „lelket" tulajdonít. Ez a koncepció sok polgári pszichológusra volt hatással. Vannak azonban olyanok, — így pl. újabban HANSEN, — akik tagadják azt hogy a kisgyermek gondolkodás életkori sajátosságánál fogva „animista" lenne. Hansen rámutat arra [15], hogy a kisgyermek szókincse differenciálatlan, a szavak sokjelentésűek és érzelmileg telítettek. Ezek a vonások vezették szerinte félre Bühlert, mikor „animista" gondolkodást tulajdonított a kisgyermeknek. Az említetteknél elmosódottabb a biologizmus PIAGET-nél. Min52