Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bakos József: Újabb adatok a Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincséhez, történetéhez és irodalmához

Szőlőfürt illusztráció [J. Catzii: Monita.... 1622.] (A szerző gyűjteményéből) ran olvasható ismertetés a tokaji borról, a hegyaljai szőlőművelésről. Trattner Nemzeti Kalendáriuma 1829-ben, a „Gazdasági Jegyzékek" rovatában külön értekezik ,,A' Hegyallyai (Tokaji) Szöllöknek nevezetesebb fajtái"-ról. Különösen értékesek az egyes nevekhez fűzött értelmezései. A leggyakoribb fajta között emlegeti a formint szőlőt (édes, tartós, és a' Hegyallyai földhöz legalkalmatosabb"). A formint ~ furmint fajtái: hólyagos (nagyobb szemű), madarkás (aprószemű). Igen gyakori még a góhér (igen édes, korán érő). Ez is „kétféle": török-gohér és budai-gohér. Kedvelt a Hegyalján a hárslevelű szőlő. Az ismeretlen cikkíró így jellemzi: „Különös, s a' bodza virághoz hasonlító illatú, bőven, jó bort terem, s asszú szőlőt termő, azért a' formint után második helyet érdemli. .." Leírását kapjuk még a következő hegyaljai fajtáknak: balafánt (jó és tartós fajta), leányszőlő, fejér-szőlő („a' kemény agyagos, vagy nyirkos földbe alkalmatos, a fövenyes (e szóra vö. NyK. 1959. 288—289) földben pedig ritka esztendőben állja meg a későbbi szüretet, hanem letsorog"), polyhos, rósás, gersett, purtsin, ketsketsetsű, rumonya, bogár-szőlő, kirány-édes (igen tsipkés levelű, igen keveset és ritkán terem, azért a' jó szőlős gazdák által szüret tájban ki szokott vágattatni, mivel tavaszi homlitáskor a' többitül nem lehet megkülönböztetni, sőt kövér és nagyra növő vesszejével a homlitókat megtsalja"), zöld-szőllős vagy: leltt-szőllő (derék fajta). Jó fajták még: fejér boros, gyöngy528