Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bakos József: Újabb adatok a Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincséhez, történetéhez és irodalmához

XVII. sz. Pincerészlet. [J. Catzii: Monita .. . 1622.] (A szerző gyűjteményéből) 8. A hegyaljai régi szőlőművelés szókincséhez értékes szóanyagot tartalmaz egy pataki tankönyv is. (J. LANGII: Colloquia Latina, S. Patakini, 1835). A szőlőmunkáról, a szüretről szóló rész a következő hegyaljai szavakat tartalmazza: metszeni, metszőkés, homlítani, karózni, vény ike, kötőfű, lelevelezi a vesszőket, bodnár, abrontsoz, dézsa (labrum). roiska (cadus), sajtoló, lopótök. A bor: gyenge, szelíd, fojtós, erőtlen, nyúlós. A speciális hegyaljai régi szakszók forrásai azok az írások is, amelyek általában a Hegyaljáról, szőlőiről, borkészítési módjáról adnak felvilágosítást. Néhány ilyen jellegű forrás szóanyagát is itt közöljük: sarjú szőlő, anyaszőlő. E hegyaljai szavak értelmezését olvashatjuk az Ismertető Honi-, s Kül- Gazdaságban és Kereskedésben c. lap hasábjain (1838. 37. sz. 202—204: A hegyaljai borok ecetesedéséről): „Az 1834-iki borok jobbadán mind megecetesedtek, oka, hogy az azon évi sarjú szőlő is megérhetett, de nem tökéletesen, mint az anyaszőlő". (vö. BAKOS: 48. 1. másodtermés). Ugyanez a folyóirat 1840-ben (Ismertető Önművészetben, Gazdaságban és kereskedelemben címmel: 517. 1.) a tokajhegyaljai szőlőfajtákról is értekezik. A következő szőlőfajta nevek szerepelnek itt: zöldszőlő, rózsás, alanttermő, polyhos, török góhér, leány szőlő, hárslevelű, szerentsi, lelt szőlő, veres boros, balafánt. 9. Az sem véletlen, hogy a különféle Naptárak lapjain is oly gyak527