Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - V. Miscellanea - Dr. Némedi Lajos: Csabai Tibor

Szenvedélyesen szereti és keresi az igazat és a szépet. Kezdi lerakni későbbi hatalmas könyvtárának alapjait. Könyvekért, folyóiratokért később sem sajnálta a pénzt. A párt jelentős feladatokkal bízza meg. Ott van azok között is, akik 1948. nyarán egy új típusú főiskola, Pedagógiai Főiskola felállításáról tanácskoznak. Ö az 194C. őszen létrejövő új intézmény első tanárainak egyike a magyar irodalmi tanszék élén. Pártfunkciókban, vagy ilyenek nélkül hat éven át (1948—1954) a Pedagógiai Főiskola vezetői közé tartozott. Véleményét, egyenes, nyílt szavait mindig szívesen és haszonnal hallgattuk. így dolgozott hat éven át a közben Egerbe átkerült Pedagógiai Főiskolán, a népi demokrácia új alkotásán, az általános iskolai tanárképzésen, mindig lendülettel és nagy ügyszeretettel. Egyre mélyülő tudással, egyre szebben és hatékonyabban oktatta a magyar irodalmat, a világirodalmat és a marxista esztétika elemeit. Egy-egy előadása Balassiról. Zrínyiről, Petőfiről, Adyról, vagy József Attiláról barát és szakember, tanítvány és tisztelő számára egyaránt élményt jelentettek. — Főiskolai előadásaira mindig nagyon lelkiismeretesen felkészült. A műveket és a szükséges irodalmat mindig újra elolvasta, még éjszakái feláldozása árán is, hogy minden esetben friss, élményszerű benyomásokra tudjon támaszkodni. Szemináriumai a nagy irodalmi alkotások közösen elvégzett műelemzései voltak, minden résztvevő bevonásával. Fürkésző, a jelenségek sokrétűségét feltárni kívánó kérdései minden hallgatóját állásfoglalásra, aktivitásra késztették. — Vizsgáin megvesztegethetetlen igazságérzettel és szigorúsággal mérte le tanítványai teljesítményeit. Szigorúsága mély emberséggel párosult. Hálás tanítványainak százai emlékeznek szeretettel és ragaszkodással volt kiváló tanárukra. Csabai Tibor számára az első perctől fogva nem jelentett problémát az a feladat, hogy szaktudományának eszközeivel hallgatóinak világnézetét és politikai meggyőződését formálja. Harmonikus módon hatotta át nála a marxista szemlélet az irodalom történetét és természetes volt számára, hogy az irodalom, a régi nagyok példái helytállásra, a néphez való hűségre, a haladás melletti kiállásra kell, hogy tanítsanak mindenkit. Filozófiai tudását 1949. nyarán pártfőiskolán fejlesztette tovább. Ilyen felkészültséggel természetesen nagy része volt a főiskolai oktatók és hallgatók ideológiai képzési formáinak megteremtésében és a formák eleven hatóerővel való kitöltésében. Referátumai, hozzászólásai vitákon vagy tanácsüléseken a dolgok lényegére tapintottak. Kritikái, személyi tekintetet nem ismerve, elvi alapokon, „kíméletlenül" vágtak az elevenbe, sohasem a személyt, hanem hibáját, vagy hibás antimarxista nézetét találva biztos csapással, nem egyszer a gúny hatásos eszközeivel is. Mindig egyenes és őszinte ember volt, olyan, amilyennek mindenkinek lennie kellene. Szemtől szembe többet mondott el valakinek róla alkotott véleményéből, mint a háta mögött. „Tüskés ember" mondták egyesek, de alapjában véve azok is elismerték ennek a magatartásnak emberi fölényét, akik adott esetekben kényelmetlennek találták a kímé494