Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - V. Miscellanea - Dr. Némedi Lajos: Csabai Tibor

letlen igazmondást és a szokatlanul nyers őszinteséget. így sok tisztelője és kevesebb, de talán igazabb barátai voltak. 1954. nyarán a párt más munkaterületre hívta el Csabai Tibort. A Központi Bizottság Kulturális és Tudományos Osztályának lesz a munkatársa és a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának ügyeivel foglalkozik ilyen minőségben. Az ellenforradalomban egy percig sem ingott meg. Példájával, szilárd meggyőződésével sokakat térített vissza az egyenes útra. 1957. tavaszán néhány hónapra ismét az Egri Pedagógiai Főiskola tanára, a marxizmus-leninizmus tanszék filozófusaként. De a kipróbált és magas képzettségű harcost a párt új őrhelyre állítja. A Magyar Rádió és Televízió vezetőmunkatársa, majd alelnöke lesz. Kimagasló szerepe volt a Rádió és Televízió egyértelmű, a revizionizmussal és a szektáns dogmatizmussal egyaránt szembeforduló műsorpolitikájának kidolgozásában és megvalósításában. Szüntelenül harcolt a műsorok eszmei tisztaságáért és magas művészi színvonaláért. Vallotta — és munkatársait is erre nevelte —, hogy a dolgozóknak mindig és mindenből a lehető legjobbat keli nyújtani; nem ismert megalkuvást a giccsel, a kulturális szeméttel szemben. Nem egy emlékezetes produkció az ő inspirációjára született. Sokirányú és nagy felelősséggel járó munkája mellett tevékenyen részt vett országos jelentőségű pártdokumentumok megszövegezésében (Művelődéspolitikai .irányelvek). Tagja volt annak a munkaközösségnek, mely előkészítette a felszabadulás utáni irodalom néhány kérdéséről szóló állásfoglalást. Életeleme volt a munka. Nem ismert fáradságot, ha elvégzendő feladatot kapott. Betegágyán is állandóan azt kutatta: mivel tudna segíteni? És gyakorta elmondotta: az bántja legjobban, hogy nincs ereje annyit dolgozni, mint szeretné. Három évig küzdött a halálos kórral. Nem könnyen adta meg magát, pedig szervezetét a fiatalkori nélkülözések is megviselték. Tudományos munkássága akkor bontakozott volna ki éppen érett alkotásokban, amikor a halál kezéből a tollat kiradagta. (Kandidátusi vitája éppen aznapra voit kitűzve, amikor eltemettük.) — így a legtöbbet mint főiskolai tanár, mint oktató és nevelői egyéniség és mint a párt élvonalában harcoló kultúrpolitikus adott. De szakirodalmi munkássága is jelentős. A főiskolán folyó irodalmi oktatást kitűnő jegyzeteivel segíti. Emeljük ki különösen a régi magyar irodalomról írt klasszikus tömörségű kötetet. Társszerzője az általános iskola jelenleg is használatban lévő VIII. osztályos magyar tankönyvének. A felszabadulás utáni magyar és szovjet irodalmi részt írja benne. Kár, hogy a jól felhasználható műelemzéseket a nevelők számára az első kiadás után nem nyomtatták újra. — Biztos kritikai érzékéről és filológus lelkiismeretességéről tanúskodik pl. a Komlós Aladár Vajda Jánosáról írt kritikája. (Társadalmi Szemle, 1955. 2—3. sz.) A párt irodalompolitikájának alapvető szempontjait érvényesítit Klaniczay Tiborral közösen írt cikkében. (A magyar irodalomtörténetírás mai helyzete. Társadalmi Szemle. 1955. 9. sz.) 495