Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Radnóti Miklós eclogáinak nyelvéről (Szempontok a főiskolai nyelvészeti gyakorlatokon folyó nyelvi elemzéshez)

Megrázó keveredése ez a rész a földhözragadt nyomornak, a teljes kifosztottságnak (rongyosan és kopaszon) és az igazi emberi élet utáni vágynak: hiszen ez a földhözragadt tábor repülni is képes még, ha a hazatérés reménye erőt ad ehhez. — De otthon is a félelem az úr. Ez a félelem kettős: félelem a fizikai pusztulástól, de még talán ennél is nyomasztóbb a nácizmus szörnyétől való irtózat, amelyik az erkölcsi létet fenyegeti pusztulással, megcsúfolván mindazt, ami emberi. Kifejezően érzékelteti ezt a búvó otthoni táj igenévi jelzője, az egész jelzős szerkezet, amelyik sóhajszerűen megismétlődik. A költő két sorban háromszor említi az otthont, s ez is azt mutatja, hogy mennyire az otthon képe foglalkoztatja. A következő sorokból pedig a haza emelkedik ki. A költő szíve elszorul, iszonyú kétségek gyötrik, s ezek kérdő mondatokban jutnak kifejezésre: ,,Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?" Van-e még otthon, hazatérnek-e ennyi szenvedés után (erre utal a nyöszörg ige), van-e még haza, ahol értik e hexametert? Ismét az ellentét: a kopasz, rongyos foglyok, köztük ő maga, s a hexameter, amelyik már hangsorával is a klasszikus világ tiszta szellemiségét idézi, a tiszta szellemiséget, amelyik olyan messze van tőle, csak az ész, az tudja, illetve reméli, hogy létezik. Terjedelmes mondat következik: a szürke egyhangúság festése: ,,úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager őrei, s posta se jön, köd száll le csupán barakkunkra." A Láger szó használata a hely hangulatát idézi. A Lager őrei elvettek mindent, ami a fogságot elviselhetővé tette: zseblámpát és könyvet (a fizikai és szellemi világosság szimbólumait). Köd száll le csnpán: a köd is szimbólum: ismét a homályra utal a költő. Tovább húzódik a szellemi és fizikai lét párhuzama: rémhírek és férgek közt él itt az Európa minden tájáról összezárt tábor. Megkapó ellentét: a szétdarabolt, lázas test, s az egy élet, amit közösen él minden tag . . . A következő sor a kecsegtető jövő képe, amit a remény nyújt: a jóhír, a szép asszonyi szó, a szabad emberi sors . . . Megvalósulhatatlannak tűnő kívánságok ezek, s határozatlan tárgyként jelennek meg a mondatban. De biztos, határozott a vég, bár sűrű homályba bukik, (várja a véget: határozott a tárgy). — A hátravetett jelző (a sűrű homályba bukót) ismét a homály, a sűrű homály képzetét idézi. 39