Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Radnóti Miklós eclogáinak nyelvéről (Szempontok a főiskolai nyelvészeti gyakorlatokon folyó nyelvi elemzéshez)
füstje, amely az összetört világ lobogásából keletkezik, szálljon az égig, ,,s az égre írj, ha minden összetört!" íme, még ez a reménytelenséget és elkeseredettséget tükröző vers sem vállalja a helyzetbe való teljes belenyugvást: lázadással végződik, lázadásra biztat. Hangja megrázó, az az apokaliptikus hang, amelyik a szabadságharc bukása után Vörösmarty legmegrendítőbb költeményeit jellemzi. Méltán állapíthatjuk meg, hogy ebben az eclogában Radnóti már Vörösmartyig emelkedett. A lázadás hangja pedig azt mutatja". Radnóti hitte, hogy nem pusztulhat el a haza, a világ, bármilyen nehéz helyzetben is van. Túl kell élnie a náci sötétség szörnyű korát: s ha „az összetört világ a föld felett lassan lobog", ha a fasizmus elpusztult, akkor újra fog születni új világra ő is, nemzete is, s az egész világ. V. ECLOGA (1943) (Töredék, Bálint György emlékére) Megszólítás vezeti be az eclogát: Drága barátom! A tulajdonképpeni megszólítás (barátom) drága jelzője nem a megszokott, tartalomnélküli megszólítási formula. Radnóti költészetében ez a szó valami meghitt, kedves hangulatot idéz (feleségével kapcsolatban is használja ezt a jelzőt, sőt megszólításaként is előfordul). — A meghitt, meleg hangú megszólításra éles ellentétként következik a mondanivaló: hogy dideregtem c vers hidegétől. — A vers hidege szokatlan álbirtokosjelző szintagma, s éppen e szokatlan szókapcsolás kölcsönöz neki igen élénk érzelmi tartalmat. A hogy fokhatározó értékben áll a mondatban, kiemelt helye erős hangsúlyt biztosít számára, s ez a nyomatékosság feltétlenül a nagyobb fokot jelöli. A második sor elején még nagyobb nyomatékkal ismétlődik meg a fokhatározó: hogy rettegtem a szót. Itt a praedicativ szerkezethez szokatlanul kapcsolódik a határozós szerkezet helyett a tárgyas szerkezet, ez a latinos nyelvi forma még jobban kiemeli a szót. . . Ma is elmenekültem előle. Fél sorokat róttam — írja tovább. A róttam ige használata azt mutatja, hogy nem teljes figyelemmel, odaadással, költői tudatossággal dolgozott a versen: a fájdalom megakadályozta ebben. „Másról, másról igyekeztem írni, hiába! az éj, ez a rémes, rejtekező éj rámszól: róla beszélj." Nyomatékosító ismétléssel kezdődik ez a rész. Az igyekeztem, hangsor kifejezi, hogy ez a szándék csak törekvés maradt: de ezt nyíltan meg is 36