Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Radnóti Miklós eclogáinak nyelvéről (Szempontok a főiskolai nyelvészeti gyakorlatokon folyó nyelvi elemzéshez)

mondja a következő mondatértékű felkiáltás- hiába! A következő szakasz röviden koppanó szavai a sok r hang kemény kopogásával, a sziszegő hangok sejtelmességével művészien idézik a rémteli éj hangulatát. A róla beszélj felszólítást az egyenes idézet teszi erőteljessé. A borzalom, a rémteli éj borzalma felriasztja a költőt: s a hang elhallgat, hallgat, akár Ukrajna mezőin a holtak ... — Az elhallgat kezdő ige után a hallgat tartós ige alkalmazása a huzamosságot jelöli. A következő kép a „közelítő tél", a holnapok képét festi: suhog a tél vad jóslata, húznak a súlyos fellegek: vad, súlyos világ köszönt ránk, a háború embertelen terhei egyre nyomasztóbban nehezednek mindenkire, s az erőfeszítések hiábavalóságának tudata csak növeli a jövő bizonytalanságát. ,,Élsz-e, ki tudja?" Eltűnődő a kérdés, s ez jelzi előre azt a belenyugvást, amit a következő sorok közvetítenek számunkra. Az „eltűnés", a halál művészi festése a következő kérdés: „Jársz az avarban az erdei sár sűrű illata közt, vagy illat vagy magad is?" A helyhatározóból névszói állítmánnyá emelkedő szerkezet mutatja az alany azonosulását a hellyel: illat közt jársz, vagy illat vagy magad is? A szálldosó hó eltakar mindent. — Hová lett az idilli táj? Itt már csak a szomorú realitás az úr. „Eltűnt, — koppan a hír." — A Radnótinál megszokott, mély érzelmet kifejező, minden sallang nélküli tőmondat: az erős szenvedély kifejezése, a legegyszerűbb nyelvi formával. A hír közömbösen hangzik, de a jóbarát szíve megdobban, sőt megdermed tőle. Oly élénken képzeli maga elé barátját, akár a holtat. S a döbbenet megállítja az írásban: „Mégsem tudok írni ma rólad'!" A mégsem megszorító kötőszó általában olyan következményt jelöl, amit az előzmények után nem várnánk. Ezért hat ránk olyan mélyen a befejezés. Igen érdekes ennek az eclogának a mondatszerkesztése. A tört sorok, a „félsorok", a tört mondatok a helyenként egészen eluralkodó r hanggal az élet keménységét hirdetik, mely derékba töri a nagyszerűen induló életpályát is. Érdekes megfigyelnünk, hogy a ,.félsorok" összeolvasva önmagukban is értelmet adnak, sőt, ezek hordozzák a fő mondanivalót: Félsorokat róttam. (. . . az éj) rámszól: róla beszélj. Eltűntél*. Élsz-e, ki tudja? S nem tudnak semmit. illat vagy magad is? Eltűnt, — koppan a hír. Mégsem tudok írni ma rólad! 37