Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.

rejlő hatalmas forradalmi erőforrásokat. Más szóval: meg tudja-e teremteni az idegen elnyomással szemben azt a széles nemzeti összefogást, amely egyedüli biztosítéka a függetlenség kivívásának és megtartásának. Ezt a tanulságot le is vonták azok a szegénylegények, bujdosó jobbágyok, Esze Tamás és társai, akik 1703 május 21-én zászlót bontottak a Tiszaháton [33]. A Rákóczi-szabadságharc a felsőtiszavidéki kuruc parasztok szervezkedéséből bontakozott ki, nőtt országos méretű, dicsőséges szabadságharccá. A föld népe lelkesedéssel sereglett Rákóczi zászlaja alá az ország függetlenségének kivívására. De a szabadságba a fegyvertforgató jobbágyok kezdettől fogva beleértették a maguk felszabadulását is a jobbágyi állapotból. A felkelő parasztoknak a kiáltványok hajdúszabadságot ígértek. A jobbágyság az első időkben a maga szabadítójaként várta és köszöntötte Rákóczit [34]. ,,Igen kedveltük a kurucságot. Oly igen kaptuk, mint egy újságot. Nyerünk, gondoltuk, oly szabadságot: Oltalmazzuk, S szabadítjuk Szegény hazánkat". (Szegény legények éneke.) A Dunántúlon a szélnek eresztett végvári katonák lettek a nemzeti ellenállás erjesztői. A bécsi udvar — mint láttuk — a török veszély elmúltával egyszerűen szélnek eresztette a magyar hadi népet és nem törődött azzal, hogy ezek az emberek, akiknek többé nem volt helyük a feudális társadalom keretei között, miből fognak megélni, hogyan tartják fenn magukat és családjukat. Az elbocsátott végvári katonák úgy teremtették meg a maguk számára a megélhetéshez szükséges létminimumot, ahogyan tudták. A társadalom kivetettjei voltak, akik ahhoz, hogy megéljenek, kénytelenek semmibevenni a társadalom emelte korlátokat és törvényeket. Veszprém megyében, a zalai vidékeken, Sümeg, Keszthely környékén mindenütt megtaláljuk az elbocsátott végbeliek lerongyolódott seregét [35]. A Dunántúlon 1703 végén kibontakozott népmozgalom nyomása alatt kuruccá lett megyei nemesség hívására Károlyi Sándor 5.000 főnyi sereggel 1704 január 11-én kelt át a Duna jegén. A kuruc sereg közeledtének hírére mindenütt fegyvert fogott és csatlakozott Károlyihoz a dunántúli nép és a nemesség nagy része. Bakács Lukács a Keszthely környégi végváriakat gyűjtötte maga köré. A végváriak között megtalálhatók voltak a régi katonai szervezet hagyományai. A kuruc ezereskapitányoknak csak össze kellett fogniok ezeket a katonaviselt embereket. Szervezésükben a régi szokások uralkodtak. Lengyel János azzal a kéréssel fordult Károlyihoz, hogy a balatonmelléki végházbeliek között lévő Súlya Mihály, aki a „hadakban mindenkor hadnagy volt —- hadd legyen most is az". A régi végvári vitézek — e régi kipróbált katonák — megnyerése nagy segítséget jelentett a kuruc csapatoknak. Február végére néhány vár kivételével az egész Dunántúl felszabadult a Habsburgiga alól. De a kuruc parancsnokok (Károlyi Sándor és Forgách Simon) tehetetlensége és árulása következtében az év elején felszabadított Du.312