Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.
A Balaton környéke a XVII. század második felében (Budapest, Hadtörténelmi Levéltár. L'Ungaria, 1686.) Minél inkább közeledett a „visszaszerző" háborúk vége, annál inkább előtérbe került ismét a régi gondolat, hogy a magyar katonaságot a végházakból elbocsássák. Lipót császár 1701 november 9-én megszüntette a magyar katonáktól őrzött végházakat. A végbeliek ezentúl egyenlőkké tétettek a polgárokkal, s földműveléssel vagy kereskedéssel kellett foglalkozniuk. íme a vszegény magyar katona sorsa! Hosszú küzdelmei és nélkülözései jutalmául szégyennel elbocsátották s kezébe koldusbotot adtak. Nem volt más választásuk, — ha nem vállaltak fel súlyos földesúri terhekkel együttjáró jobbágytelket, — mint a bujdosás és szegénylegénykedés. S valóban, a század utolsó évtizedeiben elszaporodtak a hegyek és az erdők mélyén lappangó emberek; a hazájában hazátlanná vált, korábbi társadalmi helyzetéből kiszakadt szegény kóborlók úgy éltek, ahogyan éppen tudtak [11]. Schenkendorf Kristóf ezredes, a kanizsai parancsnok 1702 január 26-án a király utasítása alapján az udvari haditanácstól parancsot kapott, hogy Magyarországon több erődöt (mint pl. Kanizsát, Zalavárt, Körmendet stb.) rontasson le, „melyek — Bécs szemében — csak rablófészkekül szolgálhatnak" [12]. így került sor 1702 tavaszán a legtöbb Zala megyei, köztük az öt kisebb balatoni végház (Keszthely, Tihany, Vázsony, Szigliget és Csobánc) lerontására. A végváriak elpusztítására irányuló folyamatban a Habsburgok nemcsak saját katonaságuk erejére, az udvari hivatali szervek rendelkezéseire támaszkodhattak, hanem az „új" helyzetet saját javukra felhasználó magyarországi nagybirtokosok támogatására is. A földesurak minél 29* 305