Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.

lesz. Egyes helyeken, mint pl. a balatoni végházakban, fejvesztés alatt tiltották a portyázást, de ennek sem volt eredménye. Babocsay Ferenc keszthelyi kapitány Montecuccolihoz írt 1668. évi jelentésében valamennyi társa nevében kijelenti, hogy négy év óta egyetlen fillért sem kaptak, s ha a fizetés gyorsan nem érkezik, nincs mód őket az éhségtől és pusztulástól megmenteni [5]. A Kanizsa körül fekvő végházak és a báni várak hadi népe még rosszabbul állott. „Már semmit sem tehetek — írja Batthyány főkapitány — a kétségbeesett néppel, mert hatodik éve, hogy egy fillért sem kapott. Legalább négy havi zsoldot adjanak a szegényeknek, mert az általánossá vált portyázás különben véget nem ér" [6]. Megolcsódott a magyar vér! A fizetetlenség volt az oka, hogy a végbeliek a falvakra jártak. „A katonáknak nincs élésük, nincsen pénzük, az éhség kényszerítette őket, hogy kimenjenek és fosztogatásból éljenek." Néhol egész csatákat vívtak a lakosokkal az éhségükben és nyomorukban mindenről megfeledkezett végbeliek. ,, .. . bizonyos pedig — írja Széchenyi György veszprémi püspök 1654-ben Batthyánynak —, hogy a Szálán túl való végházakból s a Kemenes alól szinte mint a törökre, úgy csatáznak erre a Bakonyságra, szinte elnyomorodik a szegénység" [7]. Ha mindezekhez vesszük a török portyázásait és a német katonaság okozta szörnyű terheket, úgy előttünk áll az ország — és vidékünk — akkori siralmas állapota. „Rettenetes dolog Kegyelmes Uram —• írja Radonay Mátyás zalavári apát 1685-ben Batthyány Ádámhoz — minémű kegyetlenséggel és dühösséggel és acsarkodással kezdettek lenni pogány ebek az szegény koldult keresztény polgársághoz, legkiváltképpen (a kanizsai — Sz. I.) fő Passa népe, szénájokat, gabonájokat és mindenféle élést erővel és erőszakkal elvitetni... ha oda nem adgya szegénység, fülit, orrát metéli és le is vágja, Császár Tisztein kívül ennyehány falura 1.000 köböl búzát vetettek, úgy hogy meg adgyák az árát, de amit akarnak, csak azt vetnek érette, szegénség pedig német adóba sok pénzt kért föl búza fejébe, úgy hogy sokaknak egy szem sem marad; egy szóval oly nagy nyomorúságban vagyon, félelemben, rettegésben pogány kevély ebek miatt, hogy készek volnának ellent támadni, ha volna segítségek, mert nem állhattyák tovább" [8]. Az ún. „visszaszerző" háborúk során a bécsi kormányszékek nem idegenkedtek a magyar katonaság szaporításától. így 1681-ben a Kanizsa körül fekvő végházak hadi népét 1.092 huszárban és 1.467 hajdúban állapították meg. Az 1682 július 9-i rendelet alapján a hadi tanács még 892 huszárt és 1.167 hajdút helyezett ide, s így ezekben a végházakban az 1683. év elején a reductionalis ezer ember helyett már 3.059 vitéz szolgált [9]. Azt nem tudjuk, hogy az előirányzott számból mennyit hoztak össze, de annyi bizonyos, hogy a Zala megyei végházak újra benépesültek. Az 1695. évi kimutatás szerint a Kanizsa körül fekvő végházakban 1.092 huszár és 1.367 hajdú volt; a balatoni öt kis végházban 190 huszár és 274 hajdú [10]. A Zala megyei várak őrsége — különösen a Balaton mentén — az 1696. évi összeírás adatai szerint jóformán teljesen magyar volt, és csak kevés délszláv elemet találunk közötte, de ezeknek jelentős része szintén elmagyarosodott. 304