Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a német felvilágosodás

(Szaicz Leó) a kis magyar Frázeologyia [50] szerzője is azzal vígasztal, hogy nemcsak nálunk akadnak az anyanyelvnek megvetői: ,,ne gondoljuk mindazonáltal, hogy egyedül csak mi közöttünk találkoznak hitván madarak, kik a magok fészkeket megrútítják, azaz: kik a magok nyelveket megvetik s mintegy általják, útálják; egy hajóban eveznek velünk eziránt a szomszéd németek is." A XVIII. század utolsó harmadában a magyar művelődés apostolai világosan látják, hogy Európában a németek csak a nyugatiak után indultak el és hasonló problémákkal kellett megküzdeniük. Batsányi János fogalmazza ezt meg a legpontosabban és a legrövidebben a Kassai Magyar Múzeum Bévezetésében: ,,Legutolsók voltak ezen tudós nemzetek között a németek, kiknek majd hasonló akadályokkal kellett küszködniek, mint minékünk." A Mindenes Gyűjtemény egyik cikkírója „Jobb valaha, mint sohasem" címmel [51] a németek példájával torkolja le az akadékoskodókat. A németek irodalma is kicsi volt 50 évvel ezelőtt, és lám, mire ment mostanáig: „más nemzetek is kezdenek meghódolni néki: ki tudja Kedves Hazafijak! hátha mi is ennyire mehetünk még 50 esztendő alatt!" A hasonló történelmi sors már magában véve is elősegítette a hasonló kulturális köztudat kialakulását. A magyarok, mint láttuk, tudatában is voltak ennek a hasonlóságnak, és így érthető, hogy szívesen kölcsönöztek érveket a szomszédoktól a magyar közművelődés emeléséért indított harcukhoz. Az európai hagyomány Az a mód és azok az érvek, ahogyan és amelyekkel a németek az anyanyelv művelése érdekében érvelnek, azonban korántsem a németek sajátja. A vizsgálódások azt mutatják, hogy a nemzeti nyelv uralomra juttatásáért folyó küzdelem érveit egész Európában egymástól veszik át a nemzetek: a németek a franciáktól, a franciák pedig az olaszoktól. A nemzeti nyelvért folytatott küzdelem szoros összefüggésben van a polgárság felléptével és a feudalizmus ellen vívott harcaival. Ennek a harcnak első hősei az olasz városok. A franciák néhány évszázad múlva követik csak őket, a németeknél pedig igazában csak a XVIII. században jut diadalra, mint láttuk, elsősorban a művelődés terén, a polgári gondolat. A magyar fejlődés pedig, amint ezt a XVIII. századvég magyarja egész világosan látja, mintegy 50 év késéssel indul a német után. Ennek a sorrendnek megfelelően adja át a kontinensen egyik nép a másiknak a nemzeti nyelv jogaiért folyó harc érveit. A teljesség igénye nélkül és a filológiai apparátus elhagyásával figyeljük meg ennek a folyamatnak a fősodrát. Dante az olasz nyelv első nagy dicsősége. Nemcsak műveivel, hanem érveivel is segít diadalra juttatni a népnyelvet. A Vita Nuovaban még csak szerelmes versek írására tartja alkalmasnak a fejlődőben levő olaszt, de a De Vulgari Eloquentia szerint már a hadi dicsőség és az erény is méltán zenghető ezen. De Dante legfontosabb tette mégis, hogy megírja az első terjedelmesebb prózai munkát olaszul, a Convivio-1, 279