Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a német felvilágosodás

műveltség kialakításával. A kiművelendő magyar nyelv Bessenyeinél tehát minden vonatkozásban az igazi nemzeti egység, az egységes modern nemzet létrejöttének útját egyengeti. Néhány évvel ezelőtt egy tanulmányomban [45] Bessenyei gondolatait közvetlen elődei és kortársai megnyilatkozásaival vetettem össze és ugyanerre az eredményre jutottam. Bessenyei elképzelései ugyanazokban a lényeges pontokban térnek el az osztrák—német felvilágosítók eszmekörétől, mint közvetlen magyar elődeiétől és kortársaiétól. Mit mutat ez? Jó néhány egyező vonása van tehát a német és a magyar kulturális tudatnak a XVIII. század második felében, az általunk vizsgált kérdést, az anyanyelv művelését illetően. Ezek az egyező elemek a német (osztrák) szellemi életből kerültek hozzánk, hiszen az érintkezés a reformáció óta szinte szakadatlan. Hogy csak néhány példát említsünk, világosak a magyar pietisták német kapcsolatai, német földön tanulnak és dolgoznak Czvittinger és Rotarides. A részletes filológiai bizonyítást ez alkalommal mellőzve, a kérdésnek csupán egy általánosabb vonatkozására szeretnék kitérni. A német és a magyar kulturális tudat azonosságának vagy sok hasonló vonásának az az általános oka, hogy az európai népek között a német és a magyar nép sorsa ebben az időszakban sok tekintetben hasonlít. Hasonlóságot mutat a szellemi élet fejlődése is, éppen a szerencsésebb nyugati nemzetekhez viszonyított elmaradottságban. Innen van az, hogy a mieink, amikor kulturális felemelkedésünk módozatain töprengenek, a németek példáját látják maguk előtt, erre a példára hivatkoznak. Érzik ugyanis, hogy éppen kultúrpolitikai kérdésekben nekünk a németek példájából lehet és kell tanulni, nem pedig a nyugatiakéból. Ezért a magyar helyzetet a németek törekvéseihez mérik és úgy vetik fel a kérdést: ha nekik sikerült, miért ne sikerülne nekünk is? Az evangélikus Sartorius János egy hitbuzgalmi könyv [46] előszavában 1730-ban megírja, hogy könyvének kiadására a külső országok, főképpen pedig Szaxónia, vagy Szászország példája buzdította, „ahol az istennek igéje mostanában is oly bő, hogy még a legszegényebb embernek házánál is két s három rendbéli bibliát, catechismust, énekes és prédikátiós könyveket is találhatni." Amidőn Maróthi György 1743-ban híres mennyiségtan könyvét [47] megírja és új magyar szavakat kénytelen formálni, szintén az egyéb tanult nemzetek példájára hivatkozik, akik ugyanezt cselekedték, „mint régen a rómaiak, ma pedig legközelebb a németek, akik még a philosophiában lévő mesterséges szókat is mind németre fordították ..." Orczy Lőrincnek „a tudományoknak jobb rendben való intézéséről" álmodott álma [48] is arra hív fel 1760-ban, hogy bátran kölcsönözzünk tudományt, erkölcsöt mástól haladásunk érdekében. Biztatásul hozzáteszi: „lm, a bárdolatlan Német nyelv mire ment.. Midőn Révai Miklós VII. Alagyájában [49] Bolla Márton barátjának panaszolja el 1777-ben, hogy a főnemesek megvetik a magyar nyelvet, rögtön hozzáteszi: „ . . . nem csak mieinknek vétkek ez: úgy tett A Német nép is, míglen eszére jutott. Ő is azóta nemesb felségbenn fényleni látja Nyelvét, hogy maga is többre emelte becsit." — Máriafi István 278