Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

ljúbjascsij, szusíty — szúsascsij. PL platyíty — placsú, platyí, platyímij, platyíl, platyívsij, platyá, platyív(si) — plátyis, plátycit, plátyascsij, plá­csennij. Ma nem lehet olyan gyakorlati szabályt felállítani, amelynek alap­ján megállapítható volna, hogy az egyes -ity végű igék melyik hang­súlytípushoz tartoznak. Ennek az a magyarázata, hogy az -i- a legrégibb időktől fogva a legproduktívabb szuffixumok egyike. A mai orosz nyelv­ben denominális képzőként szerepel, s mint ilyen egyformán járulhat főnévhez is, melléknévhez is: mílo — mílity szappanozni, szol — szolíty sózni; glup — glupíty butítani, gnúsznij — gnuszíty rútítani. A törté­nelem folyamán azonban volt deverbális képző is: veztyí — vozíty szál­lítani, vesztyí — vogyíty vezetni stb., s mint ilyen egyaránt lehetett állapotot és műveltetést jelentő igék képzője: vesztyí — vogyíty vezetni; szeszty — szagyíty ültetni. A különböző korszakokban keletkezett deno­minatívák különböző hangsúlytörvények hatása alatt jöttek létre, s míg egy időben követték alapszavuk hangsúlyát, más korszakokban nem, pl. régibb képzések: bolóto — zabolótyityszja elposványosodni moróz — morózity fagyasztani rá-na — rányity sebezni pár — párity gőzölni, párolni zdoróvij — nyezdoróvityszja (személytelen) nem jól érzi magát későbbi képzések: zóloto — zolotyíty megaranyozni hólod — hologyíty ki-, lehűteni dár — daríty adományozni, ajándékozni brány — branyíty szidni, gyalázni az újabban képzettek megint az alapszó hangsúlyát követik: skóla — skólity fegyelmezni száhar — száharity cukrozni, édesíteni kúpor — zakúpority bedugaszolni S csak még tovább bonyolította az -i- képzős igék hangsúlyviszo­nyait az orosz nyelvnek az a törekvése, hogy kiküszöbölje azt a különb­séget, amely az egyszerű és összetett igék hangsúlyában az ősszláv nyelv idején még megvolt. Ezek alapján érthető, hogy az -ity végű igék közt viszonylag cse­kély azoknak a száma, amelyeknek hangsúlyát eredete vagy keletkezé­sének ideje határozza meg. Ilyen törvényszerűség pl. az, hogy az összes -ity végű deverbatívák, amennyiben főnévi igenevük véghangsúlyos, változó hangsúlyúak, akár gyakorító (absztrakt), akár műveltető jelen­tésűek: a) vesztyí — vogyíty, vozsú, vógyis vezetni veztyí — vozíty, vozsú, vózis szállítani nyesztyí — noszíty, nosú, nószis vinni, hordani Ide sorolhatók: proszíty, prosú, prószis kérni molíty, moljú, mólis könyörögni, kérni stb., bár alapszavuk már nincs meg a mai orosz nyelvben. 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom