Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

osztályozás, amely pl. Trofimov osztályozásában az I. osztály 2. csoportjába (a jelen idő töve -e, a főnévi igenév szuffixuma -0-) ilyen igetípusokat sorol: mocs — mozset, idtyi — igyot, nyesztyi •— nyeszjot, tyecs — tyecsot, osibityszja — osibjotszja, vagy amely pl. a Bräuer osztályozásában az I. osztály a) alcsoportjában (a jelen idő töve -e-, a főnévi igenév szuffixuma 0) a következő igetípusokat tárgyalja: pecs — peku, zsity — zsivu, revety — revü, -sibityszja, tyerety — tru, -nyaty, s a kivételek közt még a lezty, lecs, jehaty, szeszty és bity (lenni) igéket is. A produktív képzésmód jelentőségéből mit sem von le az a körülmény, hogy a nem produktív képzésű igék a mai nyelvnek leggyakrabban használt szavai közt szerepelnek. Hiszen a produktív — nem produktív képzésmód elmélete éppen azzal magyarázza fennmaradásukat a képzésmódjuk elavulása, kihalta után is, hogy a nép nyelvében a legelterjedtebb, leggyakrabban használt szavak voltak régen is, és azok ma is. Ami pedig a fonetikai szempontok (ezen mi a hangos beszéd sajátságainak vizsgálatát értjük) mellőzését illeti, erre vonatkozólag is kifejtettük az előbbiekben álláspontunkat, amely szerint nyelvi jelenségek vizsgálatánál helyesírási szempontok semmiképpen sem lehetnek irányadók. Mindezek alapján bármily nagyra is értékeljük H. Bräuernek az orosz ige hangsúlyproblémáinak vizsgálata terén kifejtett munkásságát, igerendszerét sem tudományos, sem pedig pedagógiai szempontból nem tartjuk terjesztésre érdemesnek. 4. A Sz. Karcevszkij nyomán haladó grammatikusok közelítették meg leginkább az orosz igeosztályozás problémáinak megoldását. Ennek az iránynak főbb képviselői I. M. Puljkina [4], V. N. Szidorov [16], V. V. Vinogradov [9], Galkina—Fedoruk [8] a szovjet nyelvtudósok közül, a németeknél W. Steinitz [15], H. H. Bielfeldt [4], E. Tauscher és E. G. Kirschbaum [18]. Ehhez az irányhoz csatlakoztak orosz nyelvtaníróink közül „Az orosz nyelv tankönyve" szerkesztői, valamint egyetemi és főiskolai orosz nyelvtan jegyzeteink készítői is. Az osztályozással kapcsolatban felmerült kérdések tisztázását nagy mértékben elősegítette a V. N. Szidorov-nak a Russzkij jazik v skole című folyóirat 1951. évf. 5. számában megjelent cikke nyomán a Russischunterricht hasábjain az 1952—1955. években lefolyt vita. Az egyik ilyen döntő kérdés volt az osztályozás alapjának a problémája. Az igelexémák rendszerezésének —, mint minden tudományos osztályozásnak — elemi logikai követelménye a teljességen és következetességen kívül elsősorban az, hogy alapuljon a lexémák lényeges jegyén, vagyis legyen az osztályozás olyan, hogy ha tudjuk egy adott igéről, melyik csoporthoz tartozik, következtetnünk lehessen egész formarendszerére. Ezt a lényeges jegyet nem kereshetjük másutt, mint az igeformák képzésében, minthogy azonos ragozási típusú igéket kell csoportokba foglalnunk. Tudjuk, hogy az igeformákat a legtöbb igénél két tőből, egyrészt a főnévi igenév tőből, másrészt a jelen idő tőből képezzük. A két tő egyike sem lehet az osztályozás alapja, mert egyfelől mindegyik csak egy részét határozza meg az igeformáknak, másfelől pedig igen gyakori eset, hogy két ige egyik töve azonos felépítésű, 231