Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

E hiányosságokat és a csoportok nagy számát tekintve, nem tartjuk valószínűnek, hogy ez az osztályozás jobban eligazítja a német anyanyelvű iskolai tanulót vagy felnőttet az orosz igék rengetegében, mint bármely korszerű, orosz anyanyelvűek számára készült osztályozás. 3. Azok a grammatikusok, akik a történeti szempontot kívánják érvényesíteni a mai orosz igék osztályozásánál is, abból indulnak ki, hogy a mai személyragok kezdő magánhangzója (e-o, i) a jelen idő tövéhez tartozik, s osztályozásuk alapjául a jelen idő tövét teszik meg, amelynek típusai — szerintük — megegyeznek a történeti nyelvtanokban a legrégibb nyelvemlékek korának orosz nyelvére vonatkozóan megállapított típusokkal. Eszerint a jelen idő töve alapján az orosz igék öt osztályba sorolhatók: I. ~'e/-'o tövűek, pl. nyesztyi —• nyeszo-, II. -nye/-nyo tövűek, pl. sztaty — sztanye-, vernuty — vernyo-, III. -je/-jo tövűek: igraty — igraje-, davaty — dajo-, IV. -i- tövűek, pl. hogyity — hogyi-, gorety — gori-, sztojaty — sztoji-, V. mássalhangzós tövűek pl. jeszty — jesz-. Ezek az osztályok a főnévi igenév felépítése szerint csoportokra tagolódnak. így H. Bräuer [5] minden osztályon belül két-két csoportot állít fel, s azokat további alcsoportokra, összesen harmincnál jóval több alcsoportra tagolja, mert az ő osztályozásában a ragozás mellett a hangsúlynak is nagy szerepe van. V. A. Trofimov (1957.) az öt osztály igéit összesen 18 csoportba osztja. Nem érthetünk egyet ennek az osztályozásnak alapjául szolgáló tőértelmezéssel. Erre vonatkozó nézetünket fentebb már kifejtettük. Véleményünk szerint hiányossága az osztályozásnak az is, hogy szerzői nem veszik tudomásul, hogy egyes igeképzési és ragozási típusok produktívak, mások nem. H. Bräuer pl. ezt azzal indokolja, hogy az összes igéket és igeosztályokat egyenlő értékűeknek tartja; véleménye szerint a produktív és nem produktív képzésmód megkülönböztetése nem szolgál javára az oroszul tanuló nem oroszoknak; az -irovaty, -izirovaty produktív képzők nem igazi oldaláról mutatják meg az idegennek az orosz nyelvet, nem is szólva arról, hogy a legtöbb nem produktív képzésű orosz ige és előképzős alakjai a mai orosz nyelvben is a leggyakrabban használt szavak közé tartoznak. Ugyancsak gyakorlati érvvel próbálja indokolni — bár kissé homályosan — azt, hogy az igevégződésekben és a személyragokban nem fonetikai szempontok vezetik, mondván, hogy a legtöbb ember kezdetben inkább a szemével, mint a fülével tanul. Véleményünk szerint ezek az érvek magukban hordják cáfolatukat. Hogy minden szó, bármilyen képzésmód útján jött létre, amíg él, amíg használatban van, egyaránt értéke a nyelvnek, azt a produktív —- nem produktív képzésmód elméletének kidolgozói sohasem vonták kétségbe. Azt viszont ki tagadhatná, hogy a nyelvfejlődés szempontjából, a nyelv jövője, további gazdagodása szempontjából mégis csak értékesebb a produktív képzésmód, mint a másik, a megmerevedett, amelynek csak múltja van, jövője már nincs a nyelv fejlődésében? Az orosz igéknek produktív és nem produktív osztályokba való sorolása legalább olyan mértékben van segítségére az oroszul tanuló nem oroszoknak, mint a különböző ragozási típusokat egy csoportba foglaló, történeti alapon álló 230