Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

mára készülnek. Ezek közül legújabban (1958.) v. Marnitz és Häusler [1*2] németek számára németül írt orosz nyelvtana jelent meg. Szerzői az orosz igéket három osztályba sorolják: I. Első vagy -e- ragozás, II. Második vagy -i- ragozás, III. Az orosz igeragozás különleges esetei. Az első osztályon belül külön alosztályban tárgyalják a „szabályos" és „rendhagyó" igéket, s a három osztályban összesen 22 csoportot állapítanak meg. E csoportosítás alapja részint a főnévi igenév végződése (pl. -aty, -jaty, -ety az első ragozáshoz tartozó „szabályos" igéknél, vagy a -jaty, -avaty a „rendhagyó ragozásúaknál, az -ity, -ety, -jaty, -zsaty, -csaty, -saty a második ragozás igéinél), részint a jelen idő tövének végződése (az első igeragozás „rendhagyó" igéinél), részint igeképzők (-nu-, -ova-, -eva-). Amily dicséretesnek tartjuk a szerzőknek azt a törekvését, hogy könnyebbé tegyék a német anyanyelvűek számára az orosz nyelv tanulását, épp oly kevéssé tartjuk elfogadhatónak azt az álláspontot, hogy módszertani vagy pedagógiai szempontokért feláldozzák a tudományosság elvét. Már pedig ezt teszik a szerzők, amikor bevezetik a „szabályos" és „szabálytalan", „rendhagyó" igék fogalmát, anélkül, hogy pontosan meghatároznák és következetesen alkalmaznák. Szerintük „szabályos" („regelmäßig") „az az ige, amelynek infinitívusz-képzője megmarad a jelen idő személyragjai előtt is, vagyis amelyeknek főnévi igenév és jelen idő tövük egyforma". Már ez a meghatározás is ellentmondásos, mert sok orosz ige két töve egyforma, anélkül, hogy volna főnévi igenév képzőjük (veztyi, nyesztyi stb.) „Rendhagyóknak" minősítenek minden olyan igét, amelynek főnévi igenév képzője a jelen időben nem marad meg, vagy pedig amelyeknél a főnévi igenév végződése közvetlenül, szuffixum nélkül járul a gyökhöz. Ezek szerint dumaty, imety stb. „szabályos" igék, mert van főnévi igenév képzőjük, s a két tövük egyforma (dum-a-, im-e-). Észreveszik ugyan a jelen időben a morfémák határán két magánhangzó közt fellépő -j-t, de elintézik azzal, hogy ez a -j- nem szóképző elem. Az ő felfogásuk szerint a veztyi, nyesztyi, lezty, grizty stb. igék rendhagyók, mert ezeknél az infinitívusz végződése szuffixum nélküli gyökhöz járul. Ugyanígy rendhagyók a grety, zrety, szmety stb. igék, s ezért ragozásukat a zsalety, krasznyety stb. típusú igékétől elválasztva, külön fejezetben ismertetik. Viszont az ugyancsak szuffixum nélküli znaty igét szabályos ragozásúnak minősítik. További hiányossága ennek az osztályozásnak, hogy morfológiai felépítésükre nézve, különböző igetípusokat egy csoportba foglal. Pl. egy csoportba osztja be azokat az igéket, amelyeknek szuffixum nélküli főnévi igenév töve magánhangzóra végződik. így kerülnek egy csoportba a grety, mity, bity (bju), brity, zsity, gyety típusú igék. Szembetűnő ebben az osztályozásban, hogy pl. a mai orosz nyelvnek égik legproduktívabb igeképzője, az -ova-, -eva- csak a „rendhagyók" közt kap helyet, míg a sztojaty, bojatyszja igék egy sorba kerülnek a sztrojity, krojity igékkel, viszont messze állnak a molcsaty, sztucsaty típusú igéktől. Pedig a szerzők ismerik a produktív — nem produktív igék elméletét, s osztályozásuk végén el is sorolják, hogy mely igecsoportok tartoznak a produktívak, s melyek a nem produktívak közé. 229