Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

már teljesen érzékelhetetlenné vált. Ezért a mai orosz nyelv számára az egykori kötőhangzó és az egykori személyrag együtt adja a személyragokat. Ezek: -u, -es, -et, -em, etye, -ut, illetőleg -u, -is, -it, -im, -itye, -at, és nem -u, -s, -t, -m, -tye, -t, de nem is -u vagy -ju, -jes, -jetye stb. Ha valamely orosz ige egész lexémáját elemezzük, arra a megállapításra jutunk, hogy az ige formarendszerének tagjai többnyire két tőre mutatnak. Pl. a csitáty (olvasni) ige alakjai közül a csitaju, csitajes, csitajet, csitajem, csitajetye, csitajut, csitaj, csitajuscsijcsitajemij

3, csitaja formák mindegyikében meglevő, s így tőnek minősíthető hangsor a csitaj-, viszont a csitaty, csital

3, csitavsij csitannij 3, (pro) csitav alakok közös hangsora, tehát töve a csita- hangsor. Az első tövet, amelyből az ige jelen (egyszerű jövő) idejét, felszólító módját, jelen idejű melléknévi igeneveit és a folyamatos szemléletű igealak határozói igenevét képezzük, a grammatikusok egyöntetűen a jelen idő tövének nevezik. Meghatározásában és a belőle képezhető formák szerkezetének magyarázatában azonban már korántsem mutatkozik ez az egyöntetűség. Ezen a téren nemcsak a magyarországi, hanem a külföldi orosz nyelvtanokban is még sok a hiányosság. Erdődi [6] — akinek egyébként elévülhetetlen érdemei vannak a magyarországi orosz nyelvtanítás terén — orosz nyelvtanában pl. fel sem veti az orosz ige két tövének kérdését, s az igeformák képzését csak gyakorlati úton magyarázza. Babos—Zsinka: Az orosz ige alakjai [3] című munkája, a Szabó szerkesztésében megjelent Az orosz nyelv tankönyve [1], akárcsak pl. több újabb kiadású németországi orosz nyelvtan (Steinitz: Die russische Konjugation. Berlin, 1955., Mainitz—

Häusler: Russische Grammatik. Halle, 1958., Tauscher—Kirschbaum: Grammatik der russischen Sprache. Berlin, 1958. stb.) magyarázzák ugyan az orosz ige két tövét, de a szó betűképét tartva szem előtt, a -j-re végződő jelen idő tövek -j-ét a személyraghoz csatolják: mobilizu-jut (Babos— Zsinka id. mű 9. 1.), csita-jut (Szabó id. mű 211. 1.), gyela-jut (Steinitz id. mű 9. 1.) stb. Jellegzetes ezen a téren E. Tauscher—E. G. Kirschbaum 1958-ban megjelent tudományos igényű orosz nyelvtana, amelynek 282. oldalán ez áll (idézzük): ,,A jelen idő tövét megkapjuk, ha a jelen, illetve a befejezett jövő idő többes szám 3. személyének ragját, az -ut, -jut, -at, -jat végződést elhagyjuk." S ezt ilyen példákon szemléltetik: gyelaty — gyelajut — gyelariszovaty — riszujut — riszuvigyety — vigyat — vid-< (!) sztrojity — sztrojat — sztro- (!) stb. S ebből a példasorból levonják azt a következtetést, hogy a főnévi igenév töve és a jelen idő töve sok orosz igénél megegyezik, pl. gyelaty — gyela — gyela-. És csak apró betűs, lapalji jegyzetben állapítják meg, hogy „fonetikai szempontból a jelen idő, illetőleg a befejezett jövő idő többes szám 3. személyének végződése minden orosz igénél -ut vagy -at, s eszerint a gyelaty, riszovaty, vigyety, sztrojity igék jelen idő töve gyela[j]-, riszu[j]~, vid[b]~, sztro[j]~ volna. Áttekinthetőség kedvéért itt és a továbbiakban a betűképből indulunk ki." 221