Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Hogyan tanítsuk Gorkij „Ének a sólyomról" című költeményét?

társadalmi rajzát, ahol a forradalmat csináló polgársággal szemben a kurtanemesség és az úgynevezett intelligencia még mindig „gutgesinnt", és a nemesség asztaláról lehullott morzsákért vállalja az ostort is. Ezzel szemben — akkor — a polgár a puszták népe és a holnap hőse, nem tartozik sehova, mert most született, új rend, friss és életerős, tudja mit akar, ismeri a tét nagyságát, de szereti az életét, ahhoz hogy élni tudjon, szabad levegőre van szüksége, kitárja szárnyait, repülni akar, mert a forrongó Európa polgárai hívják találkozóra, az új kor kereskedelmének, vasútjainak, hajózásának, nemzeti kapcsolatainak hőse ő: Gorkij sólyommadara, aki magasabbra akar törni minden bércnél, túl akarja szárnyalni még a sólymot is, mert ahogyan Petőfi mondotta: világszabadságra tör és nem törődik semmiféle kockázattal, mert Gorkij sólymával együtt vallja, hogy: Bátor bátorság — a földi létben nincs bölcsesség más! Oh, büszke sólyom! Harcban legyőzve, omlott ki véred ... De eljön egy nap — s a vércseppjeidből hő szikra lobban az élet éjén s merész szívekben fény és szabadság után botor vágy gyullad ki tőle! Ne bánd halálod. . . Te példaképpen fogsz a merészek s erősszívűek dalában élni, fény és szabadság nagy úttörője! Dicsérje zengő dalunk a bátrak szent balgaságát! (Gáspár Endre fordítása) De amint La Fontaine (Le loup et le chien) és Petőfi kutyái sohasem tudják megérteni, hogy miért hoznak a farkasok oly nagy áldozatot szabadságukért, mikor a rabság kényelmesebb és veszélytelenebb életmódot biztosíthatna számukra, ugyanúgy — mint már említettük — a csúszó-mászó sikló sem értheti meg soha a levegő vándorát, a szabadságot mindennél többre becsülő sólymot. A tőkések sem fogják soha megérteni a munkásosztályt, a harc tehát elkerülhetetlen. És ezt a harcot vállalni kell. Vállalni kell azért, mert ha el is bukik egy-egy forradalmár, de a forradalomat többé megállítani nem lehet. V. A sólyom a tengerbe zuhant. A sikló bukásában komikus, a sólyom pedig zuhanásában is drámai, felemelő. Nemcsak minket emel fel — ez már talán másodrendű kérdés, — hanem a természet egészére nézve is felemelő a bukása. A természetnek ezt az emelkedett hangulatát fejezi ki az a már idézett pár sornyi ritmikusan erősen tagolt mondat, amit himnuszként zengnek a bércek és a vizek, amikor a holt sólymot elnyeli a tenger árja. Temetési ének helyett himnuszt zeng hát a természet: az erő himnuszát. Hiszen ugyanaz az erő vitte a sólymot a magasságok felé, mely erő a természet egészében benne feszül. E természet himnusza mintegy jóváhagyása a sólyom életformájának. Benne van ebben a jóvá12 * 179