Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Hogyan tanítsuk Gorkij „Ének a sólyomról" című költeményét?

getnek, nem lehet csodálkozni azon. hogy az állatok is tudnak beszélgetni egymással. Mikor az író arra kéri az öreg pásztort, hogy meséljen neki, Ragim egy dalnak az elbeszélésébe kezd, amelyben a sikló és a sólyom beszélgetnek egymással, és ami az elmondottakból kifolyólag az ő számára egészen természetes. A primitív népeknél se szeri, se száma az állatmeséknek, ami szoros összefüggésben van az ősi, népi hiedelem-világgal. Eredetében " tehát animisztikus. Csak a fejlődés későbbi fokán alakultak ki az olyan apró állatmesék, melyek tanító, oktató célzattal szerepeltetik az állatokat. (Aesopus, Phaedrus, La Fontaine, Krilov.) Ismeretes, hogy az ilyen mesék elején vagy végén ott van mindig az erkölcsi célzatú tanulság. Az Ének a sólyomról is egy ilyen tanító célzatú állatmese, csak nem oly racionális, mint ahogy azt megszoktuk, s éppen ezért költőisége — már nyelvénél fogva is: rímtelen, kétlábú jambusokból, erősen ritmikus — sokkal erőteljesebb. III. Mármost rátérve a szóbanforgó mű részletesebb elemzésére, két kérdés vetődik fel előttünk: a) Mit üzen nekünk Gorkij a sikló és a sólyom példázatában? Vajon véletlen-e, hogy Gorkij éppen a siklót és a sólymot teszi meg elbeszéléseinek hőseivé? Hogy ezekre a kérdésekre megfelelhessünk, nézzük meg, hogy lényegüket tekintve, milyen asszociációkat idéz fel bennünk általában a két állat. A sikló: csúszik-mászik, szorult helyzetében kisiklik a kezünk közül, tapintása puha (ehhez már a puhány képzete is társul), rejtőzködő, lapul, biztonságot kereső (hiszen minden neszre eliramlik rejtekébe.) A sólyom: ahogy az oroszlánt az állatok királyának mondjuk, már ezzel is kifejezve érzelmi asszociációnkat, a sólyom, a sas valahogy ennek megfelelően a madarak királyának tetszik, és nem utolsósorban annyiban is hasonlítható a királyhoz, hogy ragadozó, vérszomjas természetű: úgy érezzük, hogy a folytonos kockázatok hőse, hiszen utána ered a legbizonytalanabb elemben: a levegőben áldozatának. És maga az is imponáló, hogy „magasröptű", a titokzatos magasságokba tart mindig: az égbe, az ég felé tör, az ismeretlenbe, a veszélyesbe, az ember számára járhatatlanba. Némely görög filozófus hite szerint az állatok híven visszatükrözik az embereket, és így embertársunkban hol egy oroszlánt, hol egy nyulat, hol egy rókát stb. ismerhetünk fel. Addig mentek, hogy az embernek nemcsak jellemében vélték felfedezni ezeket az állati vonásokat, hanem egyenesen az emberi arcból látták ki egy róka, oroszlán vagy nyúl arcának vonásait. (Hogy mennyire nem csupán a képzelet játékai ezek a gondolatok, megmutatkozik abban is, hogy van pszichológiai irányzat, amely az embernek fizikai alkatából próbálja meghatározni a pszihikai sajátosságait.) Ha mármost a gondolkodók is észrevették ezt a fantasz176