Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Hogyan tanítsuk Gorkij „Ének a sólyomról" című költeményét?

tikusnak látszó hasonlatosságot állati és emberi jellemek között, akkor nem csodálkozhatunk rajta, hogy észrevették folyton-folyvást a költők is, akik épp költő-voltuk miatt, tehát szinte hivatásból állandóan olyan kapcsolatokat fedeznek fel távolálló dolgok között, amiket általában nem is sejtünk. Könnyen érthető tehát, hogy Gorkij kóborlásai folyamán bizony gyakran találhatott oly fajta emberekre, akikben hol a siklónak, hol a sólyomnak a természetét vélte felfedezni. Aligha találhatott Gorkij alkalmasabb állatot, mint a siklót, a polgárság ábrázolására, mert hiszen a polgárság már az ő idejében, pályája elején is eléggé kimutatta jellemvonásait. Lapulása, biztonságvágya, a kockázattól való irtózása, általában: összkomfortjának folytonos féltése, a kiült fotelek kényelme — mindezek együttesen könynyen felkelthették Gorkijban a sikló képzetét (nem is szólva arról, hogy a polgár is óvatosan kisiklik mindig, ha ki kell állani valamiért). De Gorkij előtt nemcsak a polgárság jellemvonásai tárultak fel a maguk meztelenségében, mert akkor már a kezdődő forradalmi munkásmozgalmak is kitermelték a maguk elszánt proletárhőseit. Gorkii láthatta már a sólymokat is, és ezeknek minden esetleges fogyatkozásaik ellenére is a siklókkal, a polgársággal szemben utolérhetetlen fölényük volt. Tudniillik merték az ügyre az egész életüket rátenni; és éppen ez az, amire a tipikus polgár mindenkor képtelen. Rátették az életüket és persze el is vesztették sokszor. Szembeszálltak a lehetetlennel is, bátorságuk, elszántságuk határtalan volt, mert a marxizmus forradalmi elmélettel fegyverezte fel a proletáriátust. És miközben a polgárság és a kifejlődött proletáriátus ellentéte egyre inkább elmélyült, ennek az elméletnek a fénye világította meg az ő útjaikat. A sólymok megindították feltartózhatatlan harcukat a dolgozók felszabadításáért, a liberális polgárság, a siklók társadalma pedig ugyanakkor elhájasodott és a kialakuló tőkésosztály kegyeit lesve, egy helyben topogott, csúszott-mászott, mint a sikló. A sikló tehát nem értheti meg soha a sólymot, mert a sikló filozófiája az óvatosság, az elővigyázatosság. Ö nem tud repülni, a magasba szállni, csak kúszni tud, csak ahhoz ért, hogy a napon sütkérezzék, és ha kell, másokat küldjön a halálba: „Húzódj a mélység szélére és dobd el magad, barátom!" — ime ez az a gondolat, amely nagyon is jól szimbolizálja a korhadó polgári társadalmat, a reakciós kispolgárság rétegeit. Ezek a tulajdonságok értetik meg velünk, hogy a polgárság képtelen a forradalomra és ha meg is próbál nekilendülni, úgy jár, mint a sikló, amely nevetséges bukfenccel hullott vissza a földre. Ezzel szemben a munkásosztálynak nem is lehet más választása, mint a harc, a forradalom, és még a lehetetlent is meg kell próbálnia, ha segíteni akar magán. A felfelé ívelő, a merészen szárnyaló sólyom az öntudatra ébredt munkásosztály, amely tudja, hogy harca, még ha átmenetileg el is bukik, akkor sem sem lesz nevetséges soha, mert minden csepp kiontott vérből a szabadság fénylő szikrái lobbannak fel, és ezeket a szikrákat többé semmiféle erő nem olthatja el. 12 177