Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

rint: tőlünk függetlenek., objektívek. De bekövetkezésüket meg tudom akadályozni vagy elő tudom segíteni, ha ismerem a megfelelő körülményeket. Nézzük pl. azt az esetet, amikor a hallgatók a vezetők ellenállását mérik. Az ellenállás maga is az anyagnak, jelen esetben a vezető anyagának egy tulajdonsága. Az ellenállás nagysága számos más körülménynvel van kapcsolatban: hosszúsággal, keresztmetszettel, anyagi minőséggel, hőmérséklettel, az áram periódusszámával. Az összefüggést mutatja az, hogy ezek bármelyikének változásával megváltozik az ellenállás is. A vezető ellenállása csökkenti a rajta átvezetett áram erősségét: veszteséget okoz. Bármennyire is szeretném, nem tudom megszűntetni ezt a természeti törvényt. De hatóerejét korlátozhatom, azaz a köíülmények megfelelő megválasztásával csökkenthetem az ellenállást és így a veszteséget. Mindez természetesnek látszik, de a nevelés folyamán a hallgatóknak ezt is, és még sok mindent figyelmükbe kell idézni, ami természetesnek látszik. Ki kell használnunk a nem sikerült, a rossz eredményt adó kísérletet is. Hozzá kell szoktatnunk hallgatóinkat, hogy önmagukat ellenőrizzék, és a hibát, illetve a rossz eredmény okát rendszeresen keressék meg. Nagyon lényeges ez: megtalálni az okot, azt a megváltozott körülményt. ami más — nem helyes — eredményre vezetett. Ez utóbbi mozzanat lényeges szerepet játszik általában a szocialista ember nevelésében. Állandóan ellenőrizni saját munkánkat minőség, pontosság, teljesség, precizitás szempontjából; (hibaszámítás); állandóan törekedni a jobbra: tökéletesebben felkészülni, tökéletesebben, türelmesebben, körültekintőbben dolgozni: ez egyik fő követelmény, egyben egyik fő jellemvonása is a szocialista embernek. Ezt a gyakorlatvezető csak úgy tudja a hallgatókba nevelni, ha: a) megérteti velük, hogy a magasabb követelmény az ő megbecsülésüket jelenti: csak attól követelek keveset, akit eleve kevésre tartok képesnek; b) idejében tájékozódik a hallgatók szellemi és gyakorlati képességei felől, s mindjárt az elején ezeknek megfelelő színvonalú követelményeket támaszt; c) a követelményeket fokozatosan, de állandóan emeli (s ezt tudatosítja is a hallgatókban). S mindezeknek szóban (illetve a jegyzőkönyvek elbírálásánál) kifejezést is ad, tehát állandóan értékeli és bírálja a hallgatókat. Szóvá teszi a kismértékű hanyatlást is, de minden kis jó eredményt is. így a hallgatók szemlélete lassanként a való világhoz rögzítődik: természettudományossá, azaz materialistává lesz. A természetben felfedezik a dialektikát, s ez gondolkodásmódjukat is átalakítja: mind alkalmasabbakká válnak az összefüggések, az ellentétek, az ok-okozati kapcsolatok, és főleg az idealista ferdítések felismerésére. * * * 153