Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

ben nem az elméleti felkészülés, vagy a technikai ügyesség hiányában található, hanem más pszichológiai körülmények is közrejátszanak. Ilyenek például: az önbizalom hiánya; nem mer a hallgató az eszközökhöz hozzányúlni, mert már előre úgy érzi, hogy ő azt a kísérletet nem tudja elvégezni, vagy elront, összetör valamit. Találkoztunk olyan hallgatóval is, aki a gyakorlatait általában jó eredménnyel végezte, de az elektromos árammal kapcsolatos kísérletekben rendkívül ügyetlennek, bátortalannak bizonyult, a kapcsolóhoz nem mert hozzányúlni, olyan nagyfokú félelem fogta el a villanyárammal szemben. Ezek már nem pusztán oktatási, de elsősorban nevelési feladatokat jelentenek a gyakorlatvezető számára. Mint a legtöbbször kiderült, például a villanyáramtól való félelem régebben, sokszor még a gyermekkorban kapott áramütésre vezethető vissza. Ezeknek a hallgatóknak a gyakorlatvezető nagyobb segítséget nyújtson, már kisebb eredményeiket is értékelje, adjon többször biztatást a munkájukhoz. A kemény kritika, a türelmetlenség ritkán vezet ezeknél célhoz, sőt az ilyen hallgató mintegy bebizonyítva látja azt, ami egyébként is él benne, hogy „kár volt neki azt a szakot választania, legjobb ha abbahagyja tanulmányait, hiszen tehetségtelen, mások is ezt állapítják meg róla". A gyenge hallgatókkal kapcsolatban még fokozottabban tartsuk szem előtt a „lépésről-lépésre", az egyszerűbbtől a nehezebb kísérletek felé való haladás elvét. Ha a szükség úgy kívánja, adjunk alkalmat, hogy az alapvetőbb gyakorlatokat a rendes foglalkozáson kívül is megismételhessék. Más irányú figyelmet kívánnak meg a tehetségesebb hallgatók. Ezek a hallgatók az átlaghoz mért laboratóriumi munkát rövidebb idő alatt elvégzik, s a foglalkozás hátralévő ideiét már nem használják fel értékesen, másrészről hajlamosak arra, hogy lebecsüljék a gyakorlati feladatokat, ami fokozatosan munkájuk színvonalának süllyedéséhez vezethet. Éppen ezekre való tekintettel a kötelező kísérletek és feladatok mellett tűzzünk ki olyanokat is, amelyeket csak azok a halig itók végezzenek el, akiknek még erre is jut idejük. A jobb hallgatók gyakorlati oktatásának és nevelésének egy másik területe a különböző szakkörökben, illetve tudományos diákkörökben való foglalkoztatásuk. Erről részletesebben itt nem kívánunk szólni. Mindezeket figyelembe véve, láthatjuk tehát, hogy az eredményes gyakorlatvezetés alapja a hallgató és a gyakorlatvezető közötti egészséges, jó kapcsolat. A laboratóriumi munka bizonyos értelemben kötetlenebb, de ugyanakkor nagy fegyelmet is követelő foglalkozás, amit még fokozottabban át kell hogy hasson a hallgatók egymás közötti elvtársias segítsége, és a gyakorlatvezető részéről megnyilvánuló figyelem és támogatás szelleme. A gyakorlatvezetőnek a szaktudása, a szak iránti lelkesedése, a kísérletezésben való jártassága nemcsak ösztönzőleg hat hallgatóira, de biztosítja tekintélyét, és alapot nyújt arra, hogy hallgatói bizalommal forduljanak hozzá mind szakirányú, mind pedagógiai vonatkozású kérdéseikkel. A gyakorlatvezető feladatköre azonban sem a nevelést, sem pedig az oktatást tekintve, nem záródhat le a laboratóriumban végzett munkával. Ezen túlmenően, állandóan figyelnie kell hallgatói fejlődését, a 140