Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

nézni) maga állítja össze a kísérleteket. Az ilyen természetű beavatkozás a gyakorlati munkába teljesen helytelen. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a laboratóriumi gyakorlatoknak egyik igen fontos feladata éppen az, hogy a hallgatókat önálló munkára szoktassa és nevelje. Ha lépten-nyomon beleszólunk munkájába, vagy a nehezebb részeket mi végezzük el helyette, sohasem fog tudni önállóan dolgozni, pedig nekünk a „maga lábán járó" embereket kell nevelnünk. (Bármilyen felsőoktatási intézményről legyen is szó.) Természetesen az a módszer is helytelen, amikor éppen az előbbire gondolva, a szükségesnél kevesebb támogatást adunk hallgatóinknak. Ez már nem fog önállóságra nevelni, eredménye legfeljebb az lesz, hogy a hallgató sikertelenül és rosszul végzi el feladatát. A tanárképzők laboratóriumi foglalkozásaival kapcsolatban nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a tanárjelöltek úgy állítsák össze kísérleteiket, ahogyan azokat jövő munkahelyeiken, az iskolában, a tanulók előtt kell, hogy bemutassák. A „jó láthatóság", az, hogy a gyakorlatozó asztalán rend legyen, hogy csak azok az eszközök legyenek előtte, amelyek egy-egy kísérletben szerepelnek stb., már itt mind megkövetelhetők hallgatóinktól. d) A gyakorlatvezetés utolsó, de igen fontos mozzanata a kísérletek és mérések eredményeinek összegezése, számonkérése és értékelése legyen. Az összefoglalás — a hallgatónak a gyakorlatok végzése közben készített feljegyzéseire támaszkodva, amely egyúttal alapját képezi a jegyzőkönyv készítésének is — a következő szempontok szerint történhet: 1. A tapasztalt jelenségeknél, méréseknél kapott eredmények összehasonlítása az elméleti órákon szerzett ismeretekkel. 2. A mért adatok alapján az eredmények megbecsülése. Ezzel kapcsolatosan az irodalmi értékből való nagyfokú eltérés esetén a hibák okának felkutatása. 3. Annak a megtárgyalása, hogy a kísérletekből tanultakat az iskola elvégzése utáni gyakorlati munkájukban (pl. az általános-, vagy középiskolai fizika tanítás vonalán) a hallgatók hogyan alkalmazzák. 4. Végül a gyakorlatvezető adja meg a szükséges útmutatást a laboratóriumi jegyzőkönyv elkészítéséhez. Mind összevetve, ekkor állapíthatja meg a gyakorlatvezető, hogy az illető hallgató számára mennyire volt eredményes, vagy eredménytelen a kijelölt gyakorlat, s ha nagyfokú hiányosságokat tapasztal, különösen az alapvető kísérletek és mérésekkel kapcsolatban, azt ismét tűzze ki a hallgató laboratóriumi feladatául. A gyakorlati munka minden területén érvényesítsük azt az elvet: „keveset, de jól". A sok, gyors és felületes munka mindenhol, de itt különösképpen megbosszulja magát. A gyakorlatok vezetése során külön problémát jelent a gyengébb képességű, ügyetlenebb, és a laboratóriumi munkákban nagyobb jártasságot, ügyességet mutató hallgatók oktatása, nevelése. Annak oka, hogy egyes hallgatók a laboratóriumi munkában, vagy annak csak egy-egy területén kisebb eredményt mutatnak fel, sok eset139