Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A pedagógiai kutatás néhány időszerű kérdéséről

nagyrészt az igazgató szervezési, nevelési ténykedéseiről írnak egyes iskolák tapasztalatai alapján. Ilymódon a pedagógusközösség szempontjából nagyon lényeges kérdések sikkadnak el, mint pl. a tantestület politikai és pedagógiai egységének problémája, ennek sokoldalú, reális felmérése, elemzése. Nem elemzik eléggé a cikkek a pedagógusok kollektív munkáját, együttműködését, illetve az itt mutatkozó negatívumokat. Egészében hiányzik a hibás uniformizáltság (a tantestület formális ,,egység"-e) és a kaotikus mozzanatok, — a liberalizmus, individualizmus és egyéb hibák pontos feltárása és elemzése is. — Tudományos, rendszeres, pontos kutatási módszerekről e cikkeknél nem beszélhetünk [101. A közösségi nevelésnek fontos összetevője a családi közösségekben történő nevelés. Tudományos folyóiratunkban legutóbb e témával foglalkozó cikk — sok negatívummal küzd mind a rendszeres felépítés, mind a kutatás módszere tekintetében [111. Egy rövid cikk keretébe bele nem férő, túlsók problémát halmoz fel szinte felsorolásszerűen. Hiányzik a családi nevelés ténveinek pontos, alapos feltárását célzó módszere is. Az utóbb említett írásokat nagymértékben a novellisztikus, sőt impresszionisztikus leírásmód jellemezte. Annál örvendetesebb, hogy hivatkozhatunk olyan nagyobb munkákra is az utóbbi években, melyek következetesen, többféle módszeres eljárás kombinációjával törekedtek a közösségi nevelés problémáinak feltárására. Két nagyobb, kutatásmódszertani szempontból is figyelemreméltó munkát említhetünk itt: BORBÉLY Andrásnak és DURKÓ Mátyásnak a jutalmazás- és büntetésről szóló művét [121 és BODA Fiore—ERDÉLY Éva nagy tanulmányát [13], Kutatásmódszertani szempontból nézve Borbély—Durkó műve a tényfeltárás, megfigyelés 3 eljárását alkalmazza alapvetően: a) az írásos kérdezést, ankét-módszert; b) diáknaplókat; c) pedagógusok írásos véleményeit és velük folytatott megbeszéléseket. E módszerekkel — a múlthoz képest különösen plasztikusan — sikerült a szerzőknek a közösségi nevelés módszerének számos fontos kérdését helyesen megvilágítaniok. A munka kétségtelen értékei mellett mégis felvethető néhány kritikus kérdés. Nevezetesen: vajon kritikailag eléggé ellenőrzöttek voltak-e a naplók? Felvetődik: nem lett volna-e célszerűbb más, többféle módszerrel ellenőrizni a kapott eredményeket? Indokolt lett volna közvetlenebb megfigyeléseket — esetleg kísérleteket is alkalmazni a nagyobbrészt írásos kérdezés és beszélgetések kiegészítésére. A másik, nemrégen megjelent mű még sokrétűbben, komplexebben alkalmaz kutatási módszereket: a nevelőknél — mégpedig egyes kiváló és nehézségekkel küzdő nevelőknél — leíró-összehasonlító módszerrel vizsgálták a követelés, fegyelmezés, jutalmazás, büntetés konkrét eljá119