Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A pedagógiai kutatás néhány időszerű kérdéséről

rásait, módjait. — A tanulók vizsgálatakor pedig a vita, dolgozatírás, a sajátos kérdőív és az explorációs beszélgetés módszerével dolgoztak [14]. Gazdag, sokrétű bibliográfiai apparátus támasztja alá, egészíti ki a munkát. E munka módszertani szempontból az utóbbi évek legértékesebb művének tekinthető. Természetesen itt is lehet kritikai szempontokat, a továbbfejlesztésre javaslatokat felvetni. Igv: kívánatos lenne reprezentatív módon vidéki iskolákat is bekapcsolni a vizsgálatba, a kutatási módszerekkel az iskolák és a tanulók szociális viszonyait is fokozottabb mértékben tekintetbe kell venni. Egyes kérdések, problémák vizsgálatakor sort lehetne keríteni a pontosabban számszerű, statisztikai feldolgozásra, ennek segítségével történő tipizálásra is. (Pl a jutalom, büntetés egyes fajtáinak számszerű megoszlása egy-egy iskolában, osztályban stb.) Nem bocsátkozhatunk most e figyelemreméltó kötet ismertetésébe, elemzésébe. Csupán a kutatásmódszertan oldaláról annyit jegyzünk meg, hogy a kutatási módszerek javasolt kiszélesítése, továbbépítése, szerencsés lenne abból a szempontból is, hogy a könyv a követelés, jutalmazás, büntetés ideológiai-politikai összetevőit, az e téren mutatkozó eredményeket és hibákat konkréten feltárja. A következőkben célkitűzésünk utolsó részére: a pedagógiai kritika néhány elvi kérdésének tárgyalására, térünk rá. A pedagógiai tudományos munkák marxista bírálata, az építő tudományos pedagógiai viták kétségkívül tudományunk fejlődésének fontos módszerét alkotják. Tavalyi kutatásmódszertani cikkünkben szó esett a kritikáról, de a korlátozott terjedelem miatt e fontos problémának csupán néhány sot jutott. Megállapítottuk, hogy a neveléstudományban olyan kritikára van szükség, amely „a pedagógia társadalmi funkcióját tudományos objektivitással és egyúttal szocialista pártossággal feltáró, tudományos fejlődését elősegítő bírálat", (i. c. 380. 1.) Amikor az idézett megállapítást teljes mértékben valljuk, a kérdés nagy gyakorlati jelentősége miatt szükségesnek látjuk a marxista pedagógiai kritika néhány elvi követelményének kissé részletesebb kifejtését is. Nézetünk szerint a marxista pedagógiai kritika legfőbb, elvi követelményeinek a következőket tekinthetjük: [15]. a) A marxista pedagógiai kritika tudományunk társadalmi, kollektív jellegét tükrözi és aktív tényezője a munka továbbfejlesztésének, megjavításának. Ennek a követelménynek a kritika akkor tesz eleget, ha vele kapcsolatban a szocialista társadalom alapvető jellemvonásai érvényesülnek. Ezért van nagy jelentősége a szocialista demokratizmus biztosításának: nálunk egyenlő jogokat kell biztosítani a bíráló és a megbírált számára, a marxista pedagógia minden híve, harcosa számára. Ha a bírálat egyoldalú, előjogokat biztosít a bíráló számára és nem biz120