Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A pedagógiai kutatás néhány időszerű kérdéséről

vázlatosan is —, hogy kitérjünk néhány konkrét munka módszertani szempontú jellemzésére: A közösségi nevelés fontos kérdése az erkölcsi közvélemény megléte, ennek vizsgálata. Ezt célozza BÁRSONY JENŐ írása. Módszertani koncepciója: a szerző fiktiv, de gyakran előforduló, tipikus fegyelmi esetet (ablakbetörés) ismertetett az ált. isk. VI—VIII. o. tanulóinak. Az eset elmondása után kérdés alapján a tanulóknak le kellett írniok véleményüket az esetről. A befutott 129 dolgozatot csoportosította a szerző és igyekezett a károkozásra, a felelősségrevonásra és felelősségvállalásra, valamint az árulkodásra vonatkozó közvéleményt rekonstruálni és a tapasztaltakból pedagógiai tanulságokat levonni [6]. A tanulmány kétségtelen értéke módszertani szempontból, hogy kísérlet alapján igyekszik konkréten, pontosan megismerni a gyermekek közvéleményét. E jelentős érdem mellett számos problématikus, vagy továbbfejleszthető kérdésre hívhatjuk fel a figyelmet: a) Kérdés, vajon a fiktiv eset helyett nem lett volna célszerűbb egész konkrét, élő esettel kapcsolatban vizsgálni a közvéleményt. Az is tanulságos lett volna, ha összehasonlítjuk a fiktiv és a hozzá lényegében hasonló megtörtént esettel kapcsolatos közvélemény megnyilvánulását ; b) Az adott esetben nem biztos, hogy a kérdésekre választ adó dolgozatok eléggé adekvát módon tükrözik-e a tanulók véleményét. Az írásos válaszadás — mint ismeretes — különböző pszichológiai okokból már bizonyos mértékig leegyszerűsítheti, átformálhatja, torzíthatja a tulajdonképpeni véleményeket.. Ezért lett volna célszerű más módszerekkel (pl. explorációs beszélgetés) teljesebbé tenni, ellenőrizni a dolgozatok eredményeit. c) A közvélemény tükörképe és próbaköve — a gyakorlat. Jobban figyelembe kellett volna tehát venni a dolgozatok mellett az egyes osztályok, ill. tanulók gyakorlati közösségi magatartását, ezt egybevetni a közvéleménykutatás eredményével, — lehetőleg konkrét, pontos öszszehasonlításra törekedve. d) Ajánlatos lett volna nagyobb mértékben vizsgálni a felnőttek — szülők, tanárok stb. — hatását a közvélemény alakulására; továbbá a társadalmi, ifjúsági szervezetek szerepét, befolyását a tanulók közvéleményére. Több cikk foglalkozott a hagyományok nevelési szerepével, jelentőségével. Sajnos azonban, a Pedagógiai Szemle e témával foglalkozó legutóbbi cikke [71 erősen leszűkíti a témát az iskolatörténetre, a névadásra, az ünnepélyekre, inkább szervezési oldalról nézi a problémát. Kutatásmódszertani szempontból a cikk nem törekszik a gyakorlat rendszeres feltárására. Inkább csak leíró-javaslattevő jellegű. Azért sajnálatos ez, mert éppen a közösségi hagyományok vizsgálata adna alapot a különféle kutatásmódszerek bőséges, sokoldalú alkalmazására, kombinációjára [8]. A nevelőtestülettel, a nevelőközösség problémáival pedagógiai tudományos folyóiratunkban több cikk foglalkozott az utóbbi időben. Szintén kár, hogy az idevonatkozó cikkek [9] témájukban leszűkítettek: 118