Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Molnár József: Heves és Külső-Szolnok megye alkotmányos és függetlenségi mozgalmai (1849—1867)

a szabadságharcban résztvett honvédtiszteket, de a közhonvédeket is. A honvédek közül sokan a Mátra és Bükk hegység erdeibe menekültek a rendőrkopók elől. Haynau mintegy 40—50 000 volt honvédot soroztatott be a császári hadseregbe és ezek jórészét Felső-Itáliába, a szabadságszerető olasz nép mozgalmainak megfékezésére vitték el hazánkból. A körözött honvédtiszték és honvédek közül sokan el tudták kerülni az elfogatást és a nép szerető gondoskodása és rejtegetése közepette barangoltak a Mátra és Bükk erdeiben. Még az elfogottak közül is többen az osztrák császári seregbe való besorozás után is megszöktek és inkább vállalták a hontalan bújdosás keserű kenyerét, mintsem a gyűlölt egyenruha viselését. lo49. októberében és novemberében gyakoriak az elfogatási és köröztetési rendeletek. Pl. »-október 31-én Melcziczky János szökevény katonatiszt köröztetik; november 7-én Tesnyánszky János, Méray Ferenc, november 26-án Gracza Antal, Bory Lajos katonatisztek köröztetnek«. [5]. »1849. decemberében Csillagh, Sréter és Csigaházi kapitányok, Kuhányi alhadnagy, Cseh Imre és Nagy Sámuel köröztetnek.« [6]. 1849. november 19-én külön rendelet jelent meg, mely szerint »minden volt honvédet össze kell írni és az alkalmatosakat kivétel nélkül be kell sorozni«. [7]. Egerből 1849. december 12-ről 13-ra virradólag több honvéd megszökött, akik a Mátrába vetették be magukat. A zsandárok és csendbiztosok a sorkatonaság támogatása nélkül nem igen merészeltek az erdőbe bemenni, mert annyira féltek a volt honvédektől. A nyomozást a rendőrkopók csak nappal merték folytatni, éjszakai pihenőre még az erdők mellett lévő falvakat is elkerülték. »Baratka János baktai lakost az országúton fogták el, mert útlevél nélkül barangolt. Vasraverték és úgy kísérték be Egerbe, ahol a zsandártiszt előtt bátran vallotta, hogy a szabadságharc alatt honvédtűzérként harcolt a forradalmi csapatban. Ügyét a katonai besorozó bizottmányhoz tették át.-« [8]. Szikszói János volt honvéddel, mint katonaszökevénnyel, Baratka Jánoshoz hasonlóan bántak el. Az olyan papokat, akik a forradalom mellett álltak, állandó megfigyelés alatt tartották és róluk jelentést kellett beküldeni a katonai parancsnoksághoz. Ugyancsak jelentést kértek az olyan katolikus papokról, akik a »pártütű kormány« alatt testi fenyítést, fogságot, vagy halált szenvedtek, hogy kellő jutalmazásban részesíthessék őket, illetve hozzátartozóikat. Puky Miklóst, aki 1849-ben vármegyénk első alispánja volt, — majd Komáromban mint kormánybiztos működött — halálra ítélték és javait elkoboztatták. Neki azonban a szabdságharc bukása után Szerbián, Konstantinápolyon keresztül sikerült Belgiumba emigrálnia. 1 Almássy Pált, — aki 1848-ban Gyöngyös város országgyűlési képviselője volt és 1849. április 14-én, a Függetlenségi Nyilatkozat kimondásakor a képviselőház elnöki tisztét viselte —, szintén halálra és javainak elkobzására ítélte a haditörvényszék, de csak távollétében, mivel szintén sikerült külföldre szöknie. Almássy Pál a terror megszűnése után hazajött; Puky Miklós úgyszintén, de csak a hatvanas évek derekán, Csiky Sándort, — akit 1848. július 3-án Eger város országgyűlési képviselőjének, majd 1849. július 8-án a Szolnokon tartott megyegyűlésen Halasy Gábor alispán helyettesének választottak meg — a hadbíróság 1849. szeptemberében azzal bűntette, hogy Összes javait zár alá vétette. De nemcsak azokat az egyéneket üldözték, akik az 1848-as forradalomban és szabadságharcban vezető szerepet töltöttek be, hanem mindenkit, aki csak akár szóval, öltözékével, dallal vagy bármivel is emlékezni mert a dicső eseményekre, Eltiltották a honvédi jelek: zubbony, sapka használatát; Kossuthnak még a nevét sem volt szabad kiejteni. Egerben, Gyöngyösön és a többi városban a rézcsákójú osztrák zsandárok és titkosrendőrök házkutatásokkal, letartóztatásokkal, a gyanúsak állandó szemmeltartásával zaklatták a lakosságot. Nekik mindenki és minden, ami magyar, gyanús volt. A megye falvait császári osztrák katonaság szállta meg. Az elszállásolt osztrák katonát lovával együtt a magyar parasztnak kellett ellátnia. Felélték minden élelmét és takarmányát, sőt gyakran megtörtént, — hogyha valamivel nem voltak megelégedve — feltörték éléskamráit, garáz213