Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Molnár József: Heves és Külső-Szolnok megye alkotmányos és függetlenségi mozgalmai (1849—1867)

dálkodtak és nem egy esetben ki is rabolták eltartóikat. Pl. »Kápolnán Ritter András, Véber Fülöp és Hajdú József lakosok az egri katonai parancsnoksághoz fordultak panaszaikkal és követelték a császári katonák által elvitt 2 tehén és 1 ló árának a megtérítését 1849. december 3-án.« [9], De ugyanez történt Kompolton, Verpeléten, Hatvanban és a megye többi területén is. A katonák elszállásolása és eltartása mellett a lóval és kocsival rendelkező parasztokat — főleg a városok mellett lévő falvakból — gyakran berendelték fogatos szolgálatra. Köllő osztrák őrnagy az Eger környéki falvakból szerezte be a szükséges fogatok mennyiségét. Ezek ellen éppen úgy, mint a katonai beszállásolások ellen hiába volt minden tiltakozás. Pl. »1849. november 9-én Losonczi Ferenc, Kovács József, Szabó József és Pápai Mihály érseki hajdúk a katona-tartásban könnyítést kérnek« [10], de kérésüket nem teljesítik. A hivatalokban főleg osztrák, cseh és morva tisztviselők voltak, vagy pedig olyan Bécshez húzó hazaárulók, akik németül jól tudtak beszélni. A magyar nép egyszerű fiai megvetéssel és gyűlölettel viseltettek e hivatalnokok iránt és ha csak tehették, semmiféle ügyükkel nem fordultak hozzájuk. Ennyi erőszak, elnyomás és minden szabadságot lábbal tipró Önkényuralom láttán Heves megye népe minden alkalmat megragadott, hogy elégedetlenségét és gyűlöletét kimutathassa s csak Kossuthra és annak hívó szavára várt, hogy ismét fegyvert ragadhasson gúzsbakötői és vérszopói ellen. Heves megye népének nagyfokú elkeseredését, elszántságát és fényes tetteit a későbbi fejezetek fogják igazolni. Ugyanezeket erősíti a bécsi királyi udvar is, amely Heves megye rebellis voltára 1851-ben felfigyelt. 1851. végén Geringert — aki Haynau örökébe lépett 1850. júliusában — leváltották és Albrecht főherceget, a király nagybátyját nevezték ki Magyarország f ©kormányzójának. Az ő feladata lett a korlátlan központosítás és a germanizálás politikájának a megvalósítása. Albrecht főherceg nem nagyon örült kinevezésének, mert saját maga eléggé kilátástalannak ítélte meg helyzetét. Egyik levelében azt írta I. Ferenc Józsefnek: »Szilárdan meg vagyok győződve, hogy hivatalom még három hónapig sem fog tartani. Feltűnően kedvezőtlennek ítélem meg az állapotokat Pest, Zemplén, Heves és Borsod megyékben. Szerintem ebben az országban csak vasszigorral lehet kormányozni és csak a katonaságban és a zsandárságban lehet bízni.« [11], II. A Heves megyei parasztság helyzete és ellenállási küzdelmei 1849—1867 A magyar parasztság függetlenségi és demokratikus mozgalmairól a burzsoá történetírók hallgattak. Parasztságunk gazdasági életéről még csak írtak valamit, de az osztályharcos részeket kihagyták belőle. Műveikben a nagybirtokos osztályt és a nagybirtokot védték, tehát feudális szemléletűek voltak. 1848 történeti jelentősége éppen abban volt, hogy először kapcsolódott össze a nemzeti szabadság kivívásáért folytatott harc a feudális reakció ellen vívott küzdelemmel. Ugyanekkor a magyar szabadságharc »elsőízben vált egy nagy európai, haladó demokratikus mozgalom szerves alkotó részévé«. [12]. A szabadságharc azonban külső intervenció folytán elbukott és a forradalom befejezetlen maradt. 1849. után a nagybirtokot egyéb feudális maradványokkal átmentették a kapitalizmusba. A heves megyei parasztságnak is, — mint az ország bármely más megyéjében — súlyos volt a helyzete a szabadságharc bukása után. 214