Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz nyelv eszközei a kauzatív igei kapcsolatok kifejezésére

Miklosich szerint e szabály alól, hogy a kauzatív igék denominatív^k, csak kevés és csak egyes igékre és egyes nyelvekre korlátozódott kivételek akadnak, amelyek abból állnak, hogy egyes tárgyatlan (neutrális) igék prefix segítségével vagy anélkül kauzatív és így tárgyas igékké válnak. [20] Példák : óind. dhá = szívni, szopni ; szerb, dojiti = szop/a/ni; szerb, zobati = zabot eszik (ló), szerb, zobíti = zabbal etet; szerb, igrati = táncol, játszik, pazigrati = megtáncol/a/, szerb, smejati = nevet; nasmejati: megnevet/e/. Miklosichnak éppen az a véleménye, hogy a kauzatív igék a tárgyatlan igéknek egy különleges faját alkotják, amelyek azt fejezik ki, hogy az alany nem maga, hanem mással végezteti a cselekvést. Meillet-nek is az a véleménye, hogy (-iti végű) kauzatív igék bármely névszóból képezhetők voltak. [211 Pl. остръ > остритъ (éles—élesít). Ez különben ma is megfigyelhető : бел-и-ть, пыл-и-ть, суд-и-ть, молод-и-ть; мороз-морозить, двое-двоить, звон-звонить рана-ранить сытый-сытить, холод-холодить, сахарсахарить (fagyasz/, kettéosz/, csengeí, sebet ej/, jóllaka/, lehüt, édesít). Trautmann [22] a kauzatívák között a következő denominatívákat és deverbatívákat említi meg : благословить, бросить, воротить, кончить, купить, простить, гасить, красить, грозить, молотить, платить, портить, чистить, гладить, сердиться, громоздить, топить, грабить, рубить, любить, ставить, давить, ловить, кормить, стремиться, знакомить, графить, шутить, дорожить, ложиться, мучить, служить, морщить, тащить, бранить, ценить, валить, палить, мыслить, варить, курить, поить, кроить, стоить таить. A felsorolt igék között egyébként szép számmal akadnak olyanok, amelyekről nem világos, miért sorolja Trautmann azokat a kauzatív igék közé. Összefoglalóan a következőket mondhatjuk el a kauzatív igék jelentéstartalmáról: Azokat az igéket, amelyek valamilyen cselekvés végrehajtására ösztönöznek — kauzatív, müveitető igéknek szokás nevezni. A kauzativitás azonban a múltra vonatkozóan szűkebb értelemben veendő mind a finnugor, mind az indoeurópai alapnyelvben és az ősszlávban is. Ezek az igék a kényszerítés fogalmát hordozzák magukban, olyan cselekvést, amelynek eredménye egy másik cselekvés: én teszem, okozom, előidézem, hogy valami végbemenjen, megtörténjen; pl. гасить — kiol/, azaz : teszem, okozom, hogy valami kialudjék (заставить гаснуть); поить — itat, azaz: teszem, okozom, hogy igyék (заставить пить). Ennyiben beszélhetünk kauzativitásról már az ősszlávban is, ahol az igefajták (залог) egyébként is még csak gyengén fejlődtek ki. Az a kauzativitás, amely a már említett három mozzanatból áll, későbbi eredetű és általában csak körülírással fejezhető ki a mai oroszban. (Erről lásd a következő fejezetet!) Amíg tehát a magyarban külön nyelvtani kategória a műveltető ige, addig az oroszban és a többi más szláv, illetve indoeurópai nyelvben inkább csak kauzatív igékről lehet szó, vagyis olyanokról, amelyeknek lexikai jelentése hordozza magában a műveltetést, akár gyökigék, akár képzettek (vagyis amelyeknél a műveltetés kifejezésére nincs szükség körülírásra). Ezeknek az igéknek jelentéstartalma igen gazdag, kifejezhetnek parancsot, kérést, tilalmat, engedélyezést stb. Képzésük is igen sokrétű, azonban 84