Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Kocsis Károly: A modalitás kifejezése az orosz és magyar nyelvben

Az orosz és magyar ige mód-alakjai közt majdnem párhuzamosság van: az igének mindkét nyelvben három módja van (kijelentő, feltételes, felszólító), a jelentő módnak három ideje (jelen, múlt és jövő). Alaktani szempontból csak az a különbség a két nyelv igemódrendszerében, hogy a feltételes módnak a magyarban két ideje van, míg az oroszban csak egy feltételes mód van, amely időt nem fejez ki. Viszont szembetűnő párhuzamosság mutatkozik a magyar feltételes múlt és az orosz feltételes mód körülírt alakjának képzésében, amennyiben mind a kettő az ige múlt idejéből és a lét ige egy viszonyszóvá lett alakjából áll (láttam volna — ja vigyél bi). A valóság kifejezésére mindkét nyelvben a jelentő mód szolgál, amely ugyancsak mindkét nyelvben a jelen, múlt és jövő idő formáiban fejeződik ki. A valóság finomabb árnyalatainak kifejezésében is van bizonyos egyezés a két nyelv időhasználata között. Pl. annak jelölésére, hogy a cselekvés a beszélő meggyőződése szerint egész bizonyosan bekövetkezik, mindkét nyelv sokszor jelen időt használ jövő helyett. (Az átképzeléses időhasználat egyik fajtája ez: a beszélő olyan biztosra veszi a cselekvés megvalósulását, hogy már valósággal érzékeli, jelen folyamatként éli át.) „Сегодня вечером идём в теятр." — „Ma este színházba megyünk." Viszont annak határozott kifejezésére, hogy a cselekvés eredménye bizonyos, szokásos, az orosz (gyakrabban, mint a magyar) egyszerű jövő időt használ jelen idő helyett: ,,Решетом воды не наносишь." " — „Szitával sok vizet nem hordasz össze." (Vö. Szitával bizony nem fogod telehordani a kádat.); „Пятью пять будет двадцатьпять — „Ötször öt (lesz) huszonöt." A lehetőség kifejezője mindkét nyelvben a feltételes mód. Olyan cselekvést jelöl, amelyet a beszélő lehetségesnek, kívánatosnak vagy feltehetőnek tart. „Не нужен был бы, так я тебя не брал бы." — „На nem volna rád szükség, nem vinnélek magammal." (lehetőség); „Застрелил кого ? — Нет, за это бы посадили " — ..Lelőtt valakit? —• Nem, azért becsukhatnák az embert." (feltehető); „Ехал бы ты с нами." — „Velünk jöhetnél." (kívánság). Mint már említettük, az orosz feltételes mód időt nem fejez ki. Magyarra a szövegösszefüggés szerint fordítjuk feltételes jelen, illetőleg feltételes múlt idővel. A feltételes mód mindkét nyelvben főképpen kívánságot, óhajtást fejez ki. „Да, пожалуй, я поел бы и ушёл." — ,,Igen, kérem, harapnék valamit, s azután elmennék." Félénk, kétségeskedő, szerény, enyelgő nyilatkozatokban az udvarias óhajtás kifejezője: „ Мне хотелось бы побеседовать с вами." — „Szeretnék elbeszélgetni önnel." Feltételes összetett mondatokban a lehetőség (potencialitás), esetlegesség (eventualitás) és a valótlanság (irrealitás) kifejezésére szolgál mindkét nyelvben. „írnék, ha akadna valami jó témám." Ez a mondat három jelentésű is lehet: „Talán írnék, ha akad valami jó téma" (lehetőség); „Ha esetleg akad valami jó téma, esetleg írok majd."; „Mivel nincs jó témám, nem írok." 71