Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Kocsis Károly: A modalitás kifejezése az orosz és magyar nyelvben

f) Az elsorolt modális árnyalatok a feltételes móddal kifejezhető minden modális árnyalattal kombinálódhatnak, ha a „bi" („kabi", „Iis bi") módosító szócska kerül a főnévi igenév mellé. A „bi" szócska t. i. az óhajtó mód árnyalatát viszi bele a főnévi igenév jelentésébe, anynyira, hogy A. M. PESKOVSZKIJ a főnévi igenév és a „bi" szócska kapcsolatát az óhajtó mód (optativus) külön formájának minősíti. A következő példák a „bi" és főnévi igenév kapcsolatának néhány tipikus jelentését szemléltetik. „ Пойти бы нам." — „Szeretnénk elmenni." (Elmennénk. — Jó volna elmennünk. — El kellene mennünk.); „Кабы только не просыпаться !" — „Csak felébredni ne kellene!'-' (mind a két mondat óhajtást fejez ki). „ Вам бы одному то не гулять!" —„Önnek legjobb volna egyedül nem sétálni." (részvét és tanács); ,,Ей бы дом свой продать, а к нам перебраться." — „Neki el kellene adnia a házát és hozzánk költöznie." (szükségesség a beszelő véleményének kifejezésével); „Не опоздать бы к поезду !" — „Csak le ne késsünk a vonatról.," (szükségesség a félelem árnyalatával); „ Где бы нам напиться?,, — „Hol ihatnánk egyet?" (óhajtás, szükségesség és lehetőség); „Было бы иам его там же убить, и делу конец." — „Még ott kellett volna őt megölnünk, és vége volna a dolognak." (irrealitás, meg nem valósult szükségesség). Amint a fordítások is mutatják, az orosz főnévi igeneves mondatokkal kifejezhető modális és érzelmi-akarati árnyalatokat a magyar felszólító és feltételes móddal, a ható igével vagy módbeli segédigével (kell, tud stb.) fejezi ki. Vannak az oroszban is, magyarban is egyfőrészes főnévi igeneves megnevező mondatok (infinyityivno-nazivnije predlozsenyija), mint pl. „ Две ночи не спать, не есть!" — „Két éjjel nem enni, nem aludni!"; „Так неожиданно обмануть мои надежды!" — „Ily váratlanul hiúsítani meg reményeimet!" Ezekben az intonáció a beszélőnek a főnévi igenévben kifejezett cselekvésre (állapotra, eseményre) vonatkozó érzelmi értékelését (csodálatát, meglepődését, megütközését, helytelenítését, kiábrándulását, tiltakozását stb.) fejezi ki. Mivel ez a szubjektív értékelés mindig érzelmi jellegű és nem vonatkozik a mondat tartalmának a valósághoz való viszonyára, itt nem foglalkozunk velük. IV. A modalitás morfológiai kifejező eszköze az ige mód-kategóriája. Az ige módja mindkét nyelvben, mint a ma élő nyelvekben általában, a beszélőnek az igei állítmányban kifejezett cselekvéshez (állapothoz, eseményhez) való viszonyát fejezi ki. Arra mutat, hogy a beszélő 1 cselekvést valóságnak (reális) vagy nem valóságnak tartja-e. E két határon belül kifejezi az igemód azt is, hogy a beszélő a cselekvés megvalósulását lehetségesnek óhajtja, vagy pedig azt kívánja, hogy a lehetséges cselekvés megvalósuljon. 70