Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Kocsis Károly: A modalitás kifejezése az orosz és magyar nyelvben

tellel — hangsúlyos szótagon megy végbe: kijelentő mondat végén a hang az utolsó hangsúlyos szótagon ereszkedik le, kérdő mondatban pedig a hangmagasság a kérdést tartalmazó szó hangsúlyos szótagján emelkedik. Ezért mind az eldöntendő, mind a kiegészítendő kérdést tartalmazó kérdő modat hangmenetének görbéje a két nyelvben egyforma képet mutat. III. A főnévi igenév szintaktikai funkciója tekintetében szembetűnő különbség van az orosz és a magyar nyelv között. Míg a magyarban a főnévi igenév viszonylag ritkán fordul elő állítmányi minőségben (Pl.: Innen semmit sem látni), s akkor is csak a valóság modalitását fejezi ki a lehetőség árnyalatával, és csak kivételes esetekben fejez ki buzdítást, felszólítást („Ebédelni!" ti. gyertek), addig az orosz beszédben igen nagy szerepe van az egyfőrészes mondatok közt az ún. főnévi igeneves mondatoknak (infinyityivnie predlozsenyija). Főnévi igeneves mondatoknak nevezik az orosz grammatikusok azokat az egyfőrészes (odnoszosztavnije) mondatokat, amelyeknek főrésze a mondat bármely más szavától független főnévi igenév. A magyar nyelvtanokban még ma is uralkodó terminológia alkalmazásával azt mondhatnánk: olyan „alanytalan" mondatok, amelyeknek állítmánya főnévi igenév. Minthogy azonban egytagúaknak vagy egyfőrészeseknek éppen azokat a mondatokat nevezzük, amelyekben az alany-állítmányi viszonyt egyetlen szó vagy egy, bár tagolt fogalmat jelentő szószerkezet hordozza, nem nevezhetjük el ezt az egyetlen főrészt a két főrészes mondat predikatív viszonyban álló tagjainak egyikéről sem, noha formájára nézve az egytagú mondat főrésze a kéttagú mondatnak egyszer &z alanyával, máskor az állítmányával egyezik. (Vö. az ilyen mondatokat: Hajnalodik. — Az ellenség megfutamodik. Tavasz. Napsütés. Virágillat. — Tavasz volt egész élete.) A szovjet nyelvtudósok közt nem jött még létre a megegyezés az egytagú mondat főrészének elnevezése tárgyában. A. A. SAHMATOV (1941) használja már ugyan a főrész elnevezést, az egytagú mondatok felosztásában azonban ilyen terminusokat használ: „alanyos", „alanytalan" mondatok. V. V. VINOGRADOV (1947) elveti az alany, állítmány terminusok használatát az egytagú mondatokban, Viszont K. A. TYIMOFEJEV (1950), E. M. GALKINA —FEDORUK (1958) még alanynak, állítmánynak nevezik az egytagú mondat főrészét, ellenben A. N. GVOZGYEV már következetesen a főrész (glavnij cslen) terminust használja 1958-ban megjelent két kötetes nyelvtanában az egytagú mondat főrészének jelölésére. Véleményünk szerint az alany és állítmány terminusok már nem tarthatják magukat sokáig az egytagú mondatokban, mert nem fedik a fogalmat, és félreértésre adhatnak alkalmat. A főnévi igeneves (egytagú) mondat, mint a két főrészes mondatok is, lehet bővítmény nélküli és bővített, teijes és nem teljes. Nem szabad összetévesztenünk az egytagú főnévi igeneves mon8* 67