Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A népsűrűség társadalmi és természeti kapcsolatai

6. ábra. A természeti viszonyok, a gazdasági élet és a népsűrűség összefüggése Elő-Indiában, szembeállítva Tibettel. Az optimális természeti földrajzi környezet a társadalom munkáján keresztül válik erőteljes népsűrítő tényezővé. gazdaság, a havasokban pedig külterjes pásztorkodás . . .-« [15] Mi következik ebből? Az, hogy a községek (nemcsak itt, hanem »mindenütt a világon«) a tájhatáron futó energikus vonalat, a vásárvonalat keresik, a medence szélét, ahol a különböző gazdasági területek termékei a legkönnyebben egymásra találnak. A medence peremén sűrűsödő falvak sűrűsödő lakosságot is jelentenek. A sűrűsödés egyik elsődleges tényezője a domborzat. Nagyobb méretekben hasonló jelenséggel találkozunk az Amerikai Egyesült Államokban, Argentínában és Ausztráliában. Ezekben az országokban a belterjes gazdálkodás, a külterjes gabonatermelés, valamint a még ennél is extenzívebb legeltető pásztorkodás egészen eltérő népsűrűségi viszonyokat teremtett és szinte a Thünenkörök utópiáját idézi emlékezetünkbe. Az amerikai földművelésügyi minisztérium egyik térképe az egyes területek »állattartási« képességéről tájékoztat [16]. Eszerint Kelet nagy 7. ábra. Svájc ÉNy—Dk irányú keresztmetszete. A népesség egyenlőtlen elosztásában a domborzat szerepe — és a vele kapcsolatos egyéb természeti tényezők hatása — a döntő. A medencék és völgyek erős néptömörülése az ipar koncentráló szerepét tükrözi. 628-