Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A népsűrűség társadalmi és természeti kapcsolatai

hogy gyapottal tömjék Észak szövőgépeit. Gyarmati vonatkozásban Ausztrália az angol tőke gyapjútermelője; Indonézia fűszert és gumit szállít Hollandiának; Kanadából búza, Argentínából fagyasztott hús ömlik át Európába. A monokultúrásán fejlesztett mezőgazdasági nyersanyagtermelő vidéken ugyanakkor bezárulnak az ipari fejlődés lehetőségei. Nem kell messzire menni példáért: Magyarország és Ausztria hajdani együttlétéből hazánkban az ipari élet pangása és a mezőgazdasági termények olcsó exportja következett. A monokultúrás nyersanyag- és élelmiszertermesztés megindítása valamely új területen, vagy a termelés profiljának a megváltoztatása és fejlesztése elsődlegesen lakosságot telepít és szaporít, de csak a mezőgazdaságban általános közepes mértékben. A növekedés bizonyos szinten megáll, továbbfejlődésre képtelen, az ipari körzetek népsűrűségét nem éri el. A mezőgazdaságban a népesedés kisebb mértékű, mint az iparban, mert itt a termelés mennyiségének a fokozódása általában lassúbb, a maximális lehetőségek is kisebbek. Egy ipari üzem a nyersanyagnak és az energiának más területekről való beszerzésével sokszorosan pótolhatja a helyben nem lévőket, a mezőgazdaság azonban sem területet, sem napenergiát nem »importálhat«. Kötöttségei csupán a talajerő fokozását, a víz pótlását és a nemesebb növény- (állat) fajták meghonosítását engedik meg. Fontos eszköze a termelés fokozásának a gépesítés. A gépesítés azonban a mezőgazdaságban éppen az emberi munkaigényt csökkenti, így a mezőgazdasági területek népesedésének nem lehet döntő tényezője. A mezőgazdasági többtermelés nem is a maga, hanem a közelebbi-távolabbi indusztriális területek népesedését támasztja alá a nélkülözhetetlen élelmiszerek és nyersanyagok szállításával. A mezőgazdasági munka intenzitása ezért nem is a mezőgazdasági népesség, sokkal inkább a gyári munkásság nagy tömörülésében tükröződik. Ehhez a tömörüléshez a maga emberanyagával is hozzájárul. Ez viszont újra és újra a gépek fokozottabb használatát eredményezi, s így tovább. A földművelő terület mindig új emberrajokat bocsát ki magából . Ez a belső -társadalmi diffúzió a szocializmus építése során is jelentkezik. Az aktív keresők száma nálunk az iparban és a mezőgazdaságban a következőképpen változott meg: [6] Az aktív keresők száma az iparban a mezőgazdaságban 1949 750 000 2 138 000 1956 1 124 000 1 991 000 Különböző adatokból az is kitűnik, hogy ugyanezen idő alatt, és többnyire a termelőszövetkezetekben (kapcsolatban a gépesítéssel)^ az egy szövetkezeti tagra jutó szántóterület és az állatok száma emelkedik [7]. Elég nagy a belső munkásvándorlás. Mindössze egy év alatt Budapestre (1950-ben) 80 ezer, a vidéki városokba 118 ezer ember vándorolt be. Ez a szám jóval meghaladja az elvándorlás mértékét. A községekben ellenkező a helyzet, itt az elvándoroltak száma nagyobb. Hasonló példát a Szovjetunióban is láthatunk. »A Központi iparvidéken . . .a forradalom előtti időben az ipar növekedett, a mezőgazdaság pedig a határ621-