Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A népsűrűség társadalmi és természeti kapcsolatai

vidék olcsó gabonájának versenye következtében átalakuláson ment keresztül. A vetésterület, — különösen a gabonaneműek vetésterülete — erősen csökkent..."* »A z erdős Volgántúlon a népsűrűség négyzetkilométerenként 30, sőt még kevesebbb.« [8], Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági vidékekről történő elvándorlás gépek nélkül is megszokott jelenség. A korszerűtlen eszközökkel kezelt kicsi föld nem tudja többé ellátni a szaporodó népességet. Megindul az áramlás az ipari körzetek felé, más országok, más világrészek felé. Ez a példa a kapitalista országokra elsősorban érvényes. A szocialista országokban a belterjes mezőgazdasági művelés módszereinek állandó fejlesztésével, a mezőgazdasági munkaidő csökkentésével, bizonyos ipari üzemeknek a mezőgazdasági területekre telepítésével (decentralizációval) az aránytalanságot csökkenteni lehet. A mezőgazdasági népsűrűség minden jelenségében és minden változásában társadalmi problémák izzanak. Ilyeneket vet fel a tudományos eredmények alkalmazása, a földkezelés egyéni, kapitalista, vagy szocialista formája, az egységes népgazdasági tervezés hiánya vagy megléte, a komplex gazdálkodás megvalósításának a foka, stb. Két jellemző és egymásnak ellentmondó példa ezekkel kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államokban katasztrofális méreteket öltött talajerózió kérdése és a Szovjetunió példája. Az Amerikai Egyesült Államok nagy és széles éghajlati fokozattal rendelkező földjein évszázadokon át nyomult előre a földfoglalók hada. A »frontier«-en (a homlokvonalon) a föld nem a munka szerzeménye; mint a természet ajándéka hull a betelepülők ölébe. A könnyű szerzés egyik következménye a föld durva kizsarolása. Ha kimerült, új földbe lehetett belehasítani az ekét. »Az 1890. évi »Census Report« (népszámlálás) állapítja meg, hogy a »frontier« megszűnt . . . Azóta még sokkal jobban telítődött az Egyesült Államok területe és a jó földek, mondhatjuk, egészen meg vannak szállva. A megszállásnak gondatlan módja, a földek kizsarolása és magukra hagyása, nehéz és Európában ilyen méretekben ismeretlen probléma elé állítja az Egyesült Államokat éppen most, amikor új területek megszállásának a lehetősége körülbelül megszűnt. Hivatalos becslés szerint körülbelül 35 millió acre azelőtt mezőgazdaságilag használt földet pusztítottak el teljesen, főleg lejtőket — legfőként az Appalachok déli felének két oldalán és a piedmontokon, Oklahomában, déli New-Mexikóban és Oregon és Idaho határterületein, — tehát részben alig több, mint egy fél százada használt földeken. De a 35 millió acreon kívül más 125 millió, még nagyrészt mezőgazdasági művelés alatt álló területről a farmerek hanyagsága folytán az eső a humuszréteget lemosta. És más 100 millió acre a legjobb útján van annak, hogy ugyanily sorsra jusson.« [9]. A gondatlan rablógazdálkodás következtében 1939-ig az U. S. A. területének 13 %-a elpusztult, a talajt elvitte a rohanó víz és a szél. Szakemberek megállapítása szerint az 1740. évi, átlagosan 22,5 cm vastag termőréteg 1940-ben már csak 15 cnwt ért el, az is az eredetinél gyengébb termőerőben. A pusztulás különösen a hírhedt »pormeden622-