Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A népsűrűség társadalmi és természeti kapcsolatai

A népsűrűség változó jelenség. Ugyanazon a területen hullámzik; tulajdonsága a tartós növekedés, a hirtelen felfelé ugrás, a stagnálás, avagy a csökkenés. Területileg is eltér egymástól: vannak sűrűn és ritkán lakott, vagy egyáltalán nem lakott területek. E különbségek társadalmilag leginkább a mezőgazdaságra, az iparra vagy a forgalmi helyzetre vezethetők vissza. Ezek szerint beszélhetünk mezőgazdasági, ipari és más sűrűsödésekről. A mezőgazdasági népsűrűség társadalmi kérdései A népsűrűség eredeti egyenlőtlenségeit a természeti tényezők határozzák meg döntően, mindaddig, amíg a termelőerők nagyobb hatású bevetése meg nem történt. A gyűjtögetés, a vadászat jelenti a primitív fokot. A pásztorkodás már többet, a földművelés ennél is nagyobb szintet jelent, bennük a társadalmi tényezők hatásfoka már megerősödik. A mezőgazdasági területek viszonylag sűrűn, esetenként nagyon sűrűn települtek (Jangce medencéje, a Gangesz mente), de csak ott, ahol földet művelnek. A külterjes pásztorkodási forma soha nem volt lényeges tömörítő erő. A művelési területek egyneműsége — azonos klíma, egyenlő jó föld — esetén a népsűrűség is egyenletes, ellenkező esetben, például közbeékelődő mocsarak!, hegygerincek hatására erősen differenciált lehet. t A történelmileg kialakult legnagyobb földműves agglomerációk a potámikus kultúrák területén voltak és vannak. Egyik-másikon a természeti földrajzi környezet gazdag, sőt »optimális« (a lehető legjobb). De vajon elegendő-e a legjobb földrajzi környezet a termeléshez? — nem elegendő, mert a természet maga nem termelhet. Az a jelenség, hogy a potámikus kultúrák társadalma kiküszöbölt egy-egy kedvezőtlen természeti hatást (öntözi a sivatagot), vagy az, hogy egy-egy kedvezc természeti körülmény lehető legjobb kihasználásán tevékenykedik (a monszun-klíma, a jó talaj és a bővizű folyók felhasználása a rizstermesztésben), általában hogy az emberi munka jól kidolgozott módszereit veti be a siker érdekében, a társadalom és a termelőerők döntc szerepe mellett bizonyít még akkor is, ha az primitív »emberi izomerő« állati erő, vagy egyszerű szerszám. Nagy tömeg ember él a Ganges2 mellett, India és Hátsó-India parti síkságain, a Jangce,, a Hszicsian^: és a Császár-csatorna melletti széles lapályokon. Egyedül Elő-Indiábar (India és Pakisztán) szűken számítva is, 460 millió a lakosság száma India átlagos népsűrűsége nagyobb igen sok európai országénál (116/ km

2), Pakisztáné is közel jár a százhoz. Pedig a lakosság nagyrésze mindkét országban földművelő. Kínában 1500/km

2-es, tisztán földművelő népsűrűségi területek is előfordulnak — szűkebb kiterjedésben —, és a lakosság egy része a folyók hátára költözik. Kína sűrí lakossága pedig nem más országok kizsarolásából, hanem saját földjéből élt mindig. A mezőgazdaságot mindeddig legfeljebb a kézműipari foglalkozás egészítette ki. «18