Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században

A gyógyvizek kémiai analízise általános követelménnyé vált, s ez még azokat is rászorította a vizek elemzésére, akik kételkedtek a nyert adatok használhatóságában, Hambach Sámuel, szepességi orvos a bepárologtatással nyert száraz maradék vizsgálatával kapcsolatban kételyét ki is fejezi: „Egyébként csak az isten tudja, mennyit vitt el a földből, sóból, spiritusból és egyéb ilyenfajta alkatrészekből a haszontalan atmoszféra . . . Ebből a szempontból a kémikus az elpárologtatás révén nyert maradék részeknek sem mennyiségét, sem minőségét nyugodt lelkiismerettel nem mutathatja ki. Kiégetéssel, kioldással, dekantálással, ismételt lepárlással, Hippokrates nedves bilincsein való átvezetéssel, kristályosítással és végtelen sok másféle eljárással, oh Paracelsus, menynyi molekula elveszhet" [28]. Ennek ellenére ő is közöl analízis-adatokat. Bizonyos mértékben igaza volt Hambachnak. A kémiai vizsgálatokban elég gyakorlatlan orvosok nemigen érhettek el pontos eredményeket. Jól látható például abból, ahogy Babocsay leírja Hévíz vizének széndioxidmeghatározását. Meszes vizet önt a vizsgálandó vízhez és a csapadék mennyiségéből számítja ki a széndioxid (aer fixus) mennyiségét „Nem tagadom — írja —, hogy a' tulajdon meleg Víznek földes részeiből is valami hozzá nem takarodhatott", ennek ellenére nyugodtan számol a kapott csapadék mennyiségével [39]. Olyanok is végeztek analíziseket, akiknek kémiai tudása nem volt kielégítő. így Aranka György is vizsgálta a borszéki vizeket, kéziratban maradt leírásából jól kiviláglik, hogy az analízishez megfelelő vegyszereket alkalmazott ugyan, de nem tudta, hogy mi az, amit meg kell figyelnie, így a leírt megfigyelései általában mindig a lényegtelenre vonatkoznak [32]. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy szerző leírja, milyen vegyszereket alkalmazott a vízvizsgálathoz, de sem az ezzel kapott eredmények, sem pedig a megfelelő következtetések nem szerepelnek a továbbiakban. Jellemző erre a korra az is, amit az Ungarische Magazin 1781-i évfolyamában olvashatunk. Egy, csak kezdőbetűkkel jelzett levélíró (T. B.) segítséget kér, mert az összes szokásos vegyszereket végigpróbálta, de nem kapott semmilyen változást [31]. Ilyen körülmények között nem csoda, ha sokszor nem találták meg az ásványvizek lényeges elegyrészeit, de megtalálni véltek olyan anyagokat, amelyek viszont nem szerepelnek az illető vízben. Elterjedt hiedelem volt például, hogy vannak olyan ásványvizek, amelyek mérgesek. Mátyus Istvánnak még 1762-ben is cáfolnia kell azokat, akik „sok tsuda materiakat Gálitzkövet, Rezet, Kénkövet, Timsót, Salétromot, Gyantát, Egérkövet és nem tudom mi egvéb mérges materiákat tartottak lenni azokban" [13]. Mindezek ellenére a végzett vizsgálatok többsége, legalább is megközelítően helyes adatokat szolgáltatott. De még akkor is nagyon értékesnek kell tartanunk ezeket a vizsgálatokat és az ezekről szóló közleményeket, minthogy ezek tartották ébren a kémiai vizsgálatok szükségességét és jelentős szerepet játszottak a kémiai ismeretek terjesztésében is. 595-