Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században

Alkalmazott vizsgálati módszerek A gyógyvizekről szóló magyarországi irodalom értékét elsősorban azzal mérhetjük le, mennyiben alkalmaztak korszerű vizsgálati módszereket, milyen analitikai eljárásokat követtek, milyen vegyszereket használtak. Az analitikai módszerek ugyanis ezidőben állandó, fokozatos fejlődésen mentek át, könnyen megállapítható tehát egy műről, tart-e lépést a haladással, vagy lemaradt tőle. Már abból is következtethetünk egy-egy mű korszerűségére, milyen külföldi kémikus munkájára hivatkozik. A század elején Boerhaave, Fr. Hofman, a század közepén van Swieten, a század végén Bergman neve jelzi a korszerű fejlettséget. Az analitikai módszerek fejlődésében, természetszerűleg nehezen elhatárolhatóan, négy fejlődési fokozatot figyelhetünk meg. Az első fokozat a tervszerűtlen tapogatózás ideje. Még nem alkalmaznak olyan módszereket, amelyeket ma tudományos értékűeknek ismerhetnénk el. A második fokozatot azok a müvek jelzik, amelyekből kitűnik, szerzőik helyesen ismernek egyes vegyszereket, reakciókat, s a vizsgálatok eredményeit általában helyesen értékelik. A harmadik fokozatba azok a művek sorolhatók, amelyek már bizonyos tervszerűséggel alkalmazzák a vegyszereket, egyéni vizsgálati rendet alakítanak ki. Végül a legfelső fokozatot jelenti az a fejlődés, amely egységes, általánosan elfogadott eljárások kialakítását, illetve alkalmazását eredményezte. Hasonló fejlődési fokozatok különböztethetők meg a kvantitatív analízis fejlődésében is. A kizárólagos kvalitatív analízis mellett lassan egyre inkább tért hódít a kvantitatív viszonyok vizsgálata is. I. A század elején megjelent művek aránylag kevés kémiai jellegű leírást tartalmaznak. Megelégszenek általában azzal, hogy leírják a tárgyalt víznek az emberi érzékszervekkel megfigyelhető sajátságait: szag, íz, szín, hőmérséklet, de ezekből gyakran következtetnek a víz kémiai összetételére is. Ez a primitív analízis, más módszerek mellett még a század közepén megjelent művekben is jelentős szerepet kapott. A fejlődés igen lassú voltára jellemző, hogy Kolozsvári Jordán Tamásnak 1580-ban a trencsénteplici fürdőről megjelentetett könyvéből 1726-ban Hermannus még hosszú részleteket idéz [5], sőt magát az eredeti munkát 1752-ben latinul, majd 1755-ben németül újra kiadták [12]. Majdnem kétszáz- év telt el tehát Jordán könyvének első megjelenésétől számítva, mégis akkor, midőn újra kiadták, sem volt teljesen elavultnak tekinthető. A primitív analitikai felfogásra jellemzésként érdemes megemlítenem, hogyan szerzett Jordán Tamás kísérleti bizonyítékot az ellen az állítás ellen, mely szerint a trencsénteplici gyógyvízben salétrom is lenne: Hét orvos jelenlétében ivott ebből a vízből. Szorulása lett és ez szerinte elegendően bizonyítja a salétrom hiányát, minthogy a salétromnak, éppúgy, mint a konyhasónak, ellenkező hatása szokott lenni. é04