Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Chikán Zoltánné: Adalékok az alaktani elemek stílusértékéhez

közét használja fel az ilyen formák megalkotásánál: dacára a dacárandóknak. (Űj Zrínyiász.) [22] A birtokos jelző ragja is lehet archaizáló eszköz. Már FOGARASI János megállapítja, hogy „archaizmus, midőn a birtokos jelzős szerkezet két tagja között van a személyes névmás: Paripámnak az ő színe fakó; Paripámnak az ő neve Csillag; Nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége" [23]. Különösen archaizáló színezetű a névutók birtokos szerkezetben való felhasználása, bár ennek a használatnak lehet nyomatékosító jellege is. Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette! (Arany.) Engem a rendes élet időnek előtt megölne (Petőfi). Lángfelhőket idéz véres szemeimnek elébe (Petőfi) [24]. A névutók birtokos szerkezetben való használatáról ezeket állapítja meg TOMPA József a reformkor nyelvéről írva: „Érdekes, hogy viszont a régi névutókat milyen bőkezűen szerkesztik költőink birtokszóként -nak, -nek ragos névszó mellett. Ügy látszik, erősen ünnepélyes (régies?) hangulata volt ez alaknak; erre vall egyrészt, hogy sok adatom hősi pátoszú szövegből való; másrészt, hogy Petőfi A helység kalapácsa, Arany pedig Az elveszett alkotmány szövegében a komikum eszközeként él vele." Idézi Tompa Kazinczyt, aki szintén a rövid formát tartja természetesebbnek, s a ragnak valami ünnepélyes hangulatát érzi (Lev. II. 440— 1-) [26]. A pátosz eszköze a rag FÁBIÁN Gábor 1833-i Osszián — fordításában: tengernek lovagja, a napnak sugara [27]. Fűződhet stiláris érték a birtokos személyrag változó használatához is. Igen érdekes ezzel kapcsolatban Prohászka megfigyelése: „Nyelvünknek a bosszankodás kifejezésére a szitokszók használatán kívül még egy más módja is van, t. i. azt a főnevet, amely a bosszankodást okozó fogalmat jelöli, birtokraggal látja el. Ezt a módot is megtaláljuk Petőfinél: Istentelen legye! Ingerkedik velem! — Adta finnyás közönsége! — Háborogj hát istenadta ideje!" [28], Vörösmarty Petikéjében is ilyen stílusú sor: Ármány adta Péterkéje! A birtokos személyrag kifejező erejével kapcsolatban mindenki előtt világos, hogy jelentés és érzelem szempontjából egyaránt nagy különbség van a fia és fiúja, neje és nője változatok között. Más a talpa (az emberé), más a talpja (suszteré); más a tiszte (a házigazdáé) és más a tisztje ( a néphadsereg tisztje) [29]. A nép nyelvében is találhatunk példát erre a használatra: az embernek van lába, a teleknek van láb ja [30], A határozóragok Mivel a határozók kategóriája a legtágabb a mondatrészek közül, nyilvánvaló, hogy a határozóragok kifejező ereje a leginkább változatos az alaktani elemeken belül. A határozóragok sokrétű, — sokszínű változatosságának felhasználásával a legfinomabb stítusárnyalatok kifejezésére is mód és lehetőség nyílik. Ragjaink igen gyakran többek, mint egyszerű viszonyító eszközök. Talán éppen ebben van a magyarázata annak, hogy önálló'eletet élhet58