Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Chikán Zoltánné: Adalékok az alaktani elemek stílusértékéhez

nek [31], mondatértékben használhatjuk őket. (Kinél van a könyv? Nálam!) De nemcsak a költői nyelv használhatja fel a ragok viszonylagos önállóságát. A napokban voltam fültanúja annak a beszélgetésnek, amelyik egy édesanya és kisfia közt folyt le: „Tessék, itt van 2 forint, megveszed a füzetet, és még marad is 40 filléred!" „—

rem?" — „red!" Ebben az esetben a birtokos személyragok mondatértékben állnak. (Enyém lehet, amit visszakapok? — Igen, a tiéd!) Mint érzelmi többlet itt a kérés, óhajtás, illetve a megengedés jelentkezik. De tulajdonképpeni funkciójukban, mint viszonyító eszközöket felhasználva is, sok érzelmi momentumot sűríthetnek a határozóragok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden esetben, minden határozóragnál keresnünk kell ezt az érzelmi többletet. Adott esetben, alkalmilag ezt megérezzük, kiolvashatjuk a szövegből, mert nyilvánvaló, hogy tudatosan vagy nem tudatosan költőink és íróink is sokszor élnek vele. Nézzünk meg hát egy-két stiláris vonatkozást a határozóragok köréből. Határozóragjaink nagyfokú önállóságát bizonyítja az a tény is, hogy beszélhetünk a ragok „divatjáról". ARANY János Divattudósítás címén írja, hogy „„igen kedves ocsmányság a -bani, -hozi, -náli, -tóli, -róli, -veli, -rai s több szócsíntani kocsintás; midőn t. i. a soha magokban nem álló, hanem szóhoz tapadó, úgynevezett rag szócskákat divatosan -i betűvel ékesítjük", de ezt ARANY csúnya és helytelen divatnak ítéli, s azt írja, ne dobjuk oda nyelvünk szépségét a divatért, mint a magyar ruhát [32]. TOMPA József a reformkor irodalmi nyelvéről szólva megállapítja, hogy a divatos ragok az -n (-an, -en) és a -lag, -leg [33]. A ragok igen alkalmasak árnyalati jelentések elkülönítésére. A különféle ragok között nincs mindig értelmi különbség: kellően — kellőleg. De már más a jelentés, ha a „valószínűen ad elő" és a „valószínűleg előad" kifejezéseket vizsgáljuk. Ha azt mondjuk, nekem küldik, még nem biztos, hogy részemre küldik; és ha azt mondom, hogy részemre küldik, még nem biztos, hogy nekem adják át. A nekem a személyt jelöli, a részemre a célt. A -stul, -stül rag használatánál az -s képző jelentés besugárzása eredményezi azt, hogy a társhatározóban kifejtett fogalmat az alanyhoz vagy tárgyhoz szorosabban hozzátartozónak érezzük, mintha -val. -vei ragos társhatározóval fejeznénk ugyanezt ki [34], Úgy gondolom, ennek az a magyarázata, hogy az -s formáns ebben az esetben a birtokviszonyra utal, s ezért erősebb az intenzitás: fiastul (az ő fiáról van szó), családostul, (az ő családja). A -nál, -nél ragos névszó a cselekvés helyét nem jelöli meg olyan konkrétan, mint pl. a -ban, -ben, vagy az -on, -en, -ön. Ezért adódik vele kapcsolatban olyan sok nyelvhelyességi probléma. Viszont éppen ezért is alkalmasabb több más határozottabb jelentésű ragnál arra, hogy igen finom árnyalati jelentés különbségeket fejezzünk ki vele. 59