Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai elemfogalom fejlődése

zadforduló körül élt különböző kutatók állítottak, hanem szerinte csakis kevés számú elem létezik. Ezeket azonban — mondja — „nem ismerjük, igen, nem is fogjuk ismerni, mert azok önállóan sohasem jelennek meg, csakis vegyületeikben. Ezek az elemek minden testben ugyanazok, csak arányuk különböző. Amikor több test egymással vegyülni látszik, a vegyülés sohasem a testek, mint ilyenek között, hanem a közös, általunk ismeretlen elemek között történik meg" [39], Az elemek ilyen értelmi felfogása (amely tehát az ókortól a XIX. század elejéig követhető), a kémia két jellemző irányzatát eredményezte: az alkémiát és a iatrokémiát. Az alkémia elő akarta állítani a bölcsek kövét, amelynek segítségével aranyat készíthetnek. „Az a hit, hogy a bölcsek köve előállítható... Aristoteles tanításával állott okszerű összefüggésben" — mondja Fabinyi Rudolf [46]. Ügy tudták ugyanis az alkémisták, „hogy mindenik métallumnak ugyan azon alkotó részei vágynák" (Báróczi [37], eszerint tehát a felépítő elemek arányának megváltoztatásával bármilyen anyagot elő lehet állítani. Ezért hitték az arany előállíthatóságát évszázadokon keresztül, ezért volt kénytelen, elméletének megfelelően Kerekes Ferenc is megállapítani, hogy „az arany előállításának művészete nem lehetetlenség", noha ő maga hiábavalónak tartotta aranycsinálásra munkát fecsérelni. Az orvosi kémiát, a iatrokémiát is az elemek ilyen értelmezése hozta létre. Paracelsus szerint az ember kémiai vegyület, a betegségek oka ennek a vegyületnek valamilyen megváltozása [42]. A iatrokémia évszázadokon keresztül azért állított elő vegyszereket, hogy azokkal az emberben az elemek helyes arányát kémiai úton visszaállítsa, s kidolgozta közben a ma is használatos gyógyszerek egész sorát. Paracelsust igazolja napjainkban Pauling Nobel-díjas amerikai kutató, amikor megállapítja, hogy egyes betegségeket rendellenes hemoglobin-molekulák okoznak [67]. A XX. század felfedezései kiderítették, hogy alapjában véve igazuk volt Empedokleséknek, Kerekes Ferencéknek, amikor azt tanították, hogy az anyagokat kevésszámú, minden anyagban jelenlévő egyszerű alapanyagok építik fel, s csak azok aránya különböző a különböző anyagokban. Szőnyi Sámuel sem tévedett 220 évvel ezelőtt, amikor azt mondta: „Minden atom osztható, ha másképpen nem, isteni erővel" [16]. Mesteri előrelátásnak is tekinthetjük Kerekes szavait: „Remélhető, hogy a kísérletek kétségtelenné fogják tenni, hogy a mi kémiai elemeinket a szó ma használatos értelmében is szét lehet bontani, s egymássá át lehet alakítani, mert ha ez eddig nem történt meg, ezért kizárólag a mi bontási eljárásaink a hibásak." Nyilvánvaló, hogy Aristoteles elemeit ma az atomfizika által megismert elemi részecskék volnának hivatva helyettesíteni. Ezeket kellene tehát ma elemeknek neveznünk. A kémiában azonban eközben kialakult a kémiai elem fogalma, amely más úton fejlődött ki az aristotelei elemfogalomból. 38* 595