Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai elemfogalom fejlődése

A két rokon jellegű tan a XVI. századtól kezdve egyre inkább öszszefonódott. Egyrészt az empedoklesi elemeket egyre inkább elvont fogalmakként kezelték, másrészt a principiumok értelmezésében az elvonttól a kézzel fogható felé tolódtak el. Ez időtől kezdve a levegőt gyakran illetik a principium activum, a földet principium passivum megnevezéssel, a víz pedig a nedvesség princípiumává vált, ahogy Fabrinál olvassuk: ,,A kémikusok vize nem az a folyékony, vizes víz, ami gyenge tűzzel átdesztillálható . . . s ami semmi más, mint a kémikusok vizének váladéka, hanem az, amit sok helyen spiritusnak nevezünk, minden dolognak nedves gyökere, a nedves őselem" [3]. Az alkémisták is ettől az időtől kezdve kezdik figyelembe venni azokat az anyagokat is, amelyek „nem kölcsönöznek semmilyen aktív sajátságot" (Béguin [5].) Köleséri Sámuel még azt mondja: „A testek lelke a spiritus, só és olaj, a többi a „caput mortuum" [14], de már kortársai közül a legtöbben a „caput mortuum"-ot a földdel azonosítják, s az elemek közé sorolják, a vízzel egyenlőnek tekintett ,phlegma"-val, nedvességgel együtt. így a három aktív princípiumból, és ebből a két passzív princípiumból alakult ki az öt elem tana. Nagyon kevéssé lényeges az, hogy milyen elnevezést használnak. Andrási, Lányi, Ötvös és Ma jer közös disszertációjában mercurius, sal, sulphur, phlegma és caput mortuum szerepelnek [31], Ádány Andrásnál: „1. Spiritus aliter mercurius, 2, Sulphur seu oleum, 3. Sal, 4. Aqua, 5. Terra" az elemek elnevezése [20]. K. Mátyus Istvánnál ezt olvassuk: „A világon minden testek öt-féle materiából készültek: ú. m. 1. Tiszta földből... 2. Vízből... 3. Sóból. . . 4. Phlogistonból vagy lángba menő olajból ... 5. Mercurialis Spiritusból." [32]. Önálló úton indult el, újfajta elemek feltételezésével Descartes és Becher. Előbbit követik Pósaházi János és Szathmári Mihály, amikor három elemet különböztetnek meg: fény (vagy tűz), ég (aether) és föld (tellus). Ez utóbbinak megjelenési formái a levegő, víz és a föld (terra). Becher elemei az üveges, gyúlékony és a higanyos föld nem váltak közhasználatúvá, jelentőségük abban van, hogy ezekből fejlesztette Stahl ki a maga elemeit: 1. Gyúlékony anyag vagy flogiszton, 2. Színező anyag, 3. Nyers anyag [52], amelyek közül a flogiszton a kémia történetében jelentős szerepet játszott. * Lavoisier fellépte után a négy elem tana és az ebből kisarjadt, hozzá hasonló tanok igen gyorsan háttérbe szorultak, s ha ma elemi csapásokról beszélünk, amikor tűz, víz, földrengés, szélvihar dönti össze házunkat, már nem gondolunk a kifejezés eredeti értelmére. Változott formában azonban gyakran felmerült azóta is az alapelemek tana. Winterl Jakab a XIX. század első éveiben megjelent műveiben még négy alapprincipiummal dolgozik: savasság, lúgosság, éghetőség és mozgás princípiummal [34, 35]. A debreceni kollégium első kémia-professzora, Kerekes Ferenc 1319-ben is tagadja, hogy annyi elem lenne, ahányat Lavoisier és a szá594-