Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Chikán Zoltánné: Adalékok az alaktani elemek stílusértékéhez

különbségeket kifejezni. Az alaktani elemeknek tehát van stílusértékük. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a formai elemeknek határozott jelentést tulajdoníthatunk. Ez a jelentés s a hozzá fűződő stilisztikai vonatkozások mindig alkalmi jellegűek, viszont éppen ezért nagyon kifejezőek. A következőkben néhány adatot közlök egyes alaktani elemeink stílusértékével kapcsolatban, a teljesség igénye nélkül. A k többesjel Közismert tény, hogy a k többesjel ugyanannak a szónak más és más tövéhez járulva mást jelenthet. Főnévi vagy melléknévi értékűvé válhat a szó a tőtől függően: okosak — okosok, vörösek — vörösök így ez csak rideg megállapítás. De mindjárt életet kap a tővégi hangzó ilyen funkciója, ha az író az alaktani rendszertől eltérően él vele. ZOLNAI Béla szerint egy durva példa érzékelteti legjobban az idetartozó nyelvi tényeket. A tanár — tanárok stb. alaksor semmi érzelmi mozzanatot nem tartalmaz. De ha megbontom a morfológiailag asszociált sort és az analógiás tanarak formát használom, amely nemcsak szokatlanul furcsa, hanem a szamár — szamarak sémára is emlékeztet: a szó a komikum kifejezője lesz [16]. Az elvont jelentésű névszók többes száma gyakran azt jelöli, hogy valami ismételten előfordul, vagy hogy sokáig tart: a fagyok egész januárban tartottak. A tulajdonnevek többese pedig típust jelenthet elítélő vagy dicsérő értelemben: nem mindennap születnek Arany Jánosok. Bizonyos, a maitól eltérő esetben használt többes számú forma lehet az archaizálás eszköze is. Példának idézhetjük erre DARVAS József A törökverő c. munkájából a „teméntelen esztendők óta", „néhány kisebb hatalmú urak, minden urak" féle formákat [18]. Archaizáló színezete van a határozatlan számjelzők után használt többes számú formának is: ,,több évek óta, soknemű üdvös újítások, számos könyvek" [19]. A birtokos jelző ragja és a birtokos személyrag A nyelvhelyességi vonatkozásokról nem lesz szó, mert az nagyon messzire vezetne bennünket, hiszen már BRASSAI felhívja a figyelmet a rag pontos használatának szükségességére [20]. Most csak a stiláris vonatkozásokat vizsgáljuk. A legelső szembeszökő tény, hogy a ragos és a ragtalan forma között erős intenzitásbeli különbség van. A birtokos szó ragtalan akkor, ha főhangsúly van rajta. Ilyenkor az egységes nyomatékkal egy szakaszban történő ejtés szorosabb összetartozást fejez ki. Ezért alakultak az ilyen formákból gyakran összetételek: vásárfia, faluháza, hadakútja [21]. MIKSZÁTH Kálmán a birtokos szerkezetet is mint a humor esz57