Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Chikán Zoltánné: Adalékok az alaktani elemek stílusértékéhez

A nyelvi kifejezési formák tehát mint külön stílusértékek jelentkeznek. A legbelső összefüggések feltárása egyre szélesebb körű lesz [7]. A mondatokban, a szavak jelentésében rejlő stilisztikai árnyalatok viszonylag könnyen észrevehetők és elemezhetők. De már komolyabb problémát jelent az alaktani elemek stílusértékének megvizsgálása, hiszen az alaktant általában a nyelvtudomány legszárazabb részének szokták tekinteni. Beszélhetünk-e egyáltalán a szavak alakjában rejlő stílusárnyalatokról, az alaktani elemek stílusértékéről? , > ARANY János még azt fájlalja, hogy csaknem minden figyelem, érdek, szenvedély, törekvés, kutatási szomj a szavak teste körül forog; ami azoknak, s így a nyelvnek is, szelleme volna, a szavakkal élés .. . aránylag mellőzöttnek. művelés nélkül hagyottnak mondható" [8]. — Ez a megállapítás ma már nem érvényes. A tudományos vizsgálatok eredményeképpen már nyilvánvaló, hogy a költői nyelv lényege éppen abban rejlik, hogy noha csupa ismert szóból áll, szinte egészen űj nyelv benyomását teszi [9]. — A nyelvművészet leglényegesebb vonása, hogy a szó nem csupán jelentésében érvényesül, hanem alakjával is hozzájárul a gondolat erősítéséhez, pregnánssá tételéhez [10]. Ma már túlhaladott álláspont, hogy lebecsülhetjük a szépirodalmi művek nyelvi tanulmányozását, mert már világos, hogy anélkül nem érthetjük meg még csak valamennyire kielégítően sem a művek eszmei lényegét [11]. Ennek felismerése következtében a III. országos nyelvészkongresszuson BALÁZS János már így veti fel a kérdést: „Vajon nincs-e sajátos kifejező értékük pl. a régies igealakoknak, ragoknak, általában a viszonyító elemeknek, de akár a képzőknek is? S nem szorulnak-e ezek stilisztikai minősítésre?" [12], Az alaki elemek kifejező ereje igen sokrétű. A régi nyelvből vett elemek sokféle eszmei tartalmat kifejezhetnek, ha az író tud élni anyanyelvünk finom eszközeivel. És az olvasó is annál tisztábban és tökéletesebben érti és élvezi a költői alkotást, minél jobban ismeri a nyelv kifejező eszközeinek árnyalati különbségeit, stilisztikai értékeit [13]. A költők érzik, hogy milyen kevés fér egy-egy szó jelentésébe, s míg egyfelől elégedetlenek a szavak kifejező erejével, másfelől maguk is alig tudnak számot adni azokról az eszközökről, amikkel a szavak kifejező erejét fokozzák [14]. A magyar nyelv nagyon alkalmas — éppen tömörségénél fogva — arra, hogy a legfinomabb árnyalati különbségeket is ki tudjuk fejezni vele. BARCZI Géza szerint „ha az indo-európai nyelvekkel vetjük össze a magyart, feltűnik szóragozási rendszerének szintétikus tömörsége. A mondat egybeépítésének módja a hangállományon kívül talán a legjellemzőbb egy-egy nyelvre, mert a gondolkodás sajátos mechanizmusának, a fogalmak kapcsolódásmódjának vetülete. Ezen alapszik a nyelv szerkezete" [15]. íróink és költőink, s nyelvészeink egybehangzó véleménye szerint tehát nem lehet vitás, hogy a költő, az író változtathat bizonyos határok között a nyelv formai elemein. Erre sokszor szükség is van, mert éppen az alaktani elemek segítségével tudunk egészen finom árnyalati 56