Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Friedrich Sándorné: A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az intervenciósok elleni harcban résztvett internacionalista emlékezései. (Munkás-folklór adalékok.)

Úgy rajtaütöttünk, hogy sokat álmából ráztunk fel. A tiszteket leszereltük, telefonjukat lefoglaltuk. A jelszavukat akartuk megtudni. Amire Kanaválov elvtárs megérkezett, már tudtuk is a jelszót, ő a régi hadseregben tiszt volt, de kezdettől fogva velünk harcolt. Felvette a telefont és jelszó segítségével értesülést szerzett a városból. Megtudtuk, hogy bent a városban mulatnak. Rögtön eligazítást tartottak és megkezdtük a városba való benyomulást. Én azt a parancsot kaptam, hogy robbanó különítménnyel a megadott térkép szerinti úton vonuljak a vasúthálózathoz, amíg a viaduktot meg nem találjuk. Ezt kellett felrobbantani. Addigra hadseregünk a város körül fel fog fejlődni és a robbantás lesz a jel a támadásra. Jól emlékszem rá, nagyon idegesek voltunk, mert már elhelyeztük a robbanóanyagot, amikor jött egy kivilágított szerelvény, sebesülteket szállított. Ügy határoztunk, hogy ezt még átengedjük és csak azután robbantunk. A parancsot aztán végrehajtottuk, s mentünk a város felé mi is, a fegyverek már ropogtak, megkezdődött az ostrom. Mire mi lovainkkal az állomásra értünk, az állomás már a mi kezünkön volt. Az állomáson ertékes dolgok kerültek kezünkbe. Páncélvonat, fegyverek, lőszer. Generál Cserkasz is itt került kézre. Felakasztották. A városban nem volt kegyetlenség, de a fronton azután kegyetlen harc folyt. Az egész sereg szétzúzása 1919. decemberében történt meg, Bakuval szemben levő oldalon Krasznovodszkánál. Itt befészkelték magukat a hegyekbe, de a Baku felől is támadó vörös hadseregnek nem tudtak már ellenállni. A kemény harcok után mi is hátra lettünk vezényelve pihenőre. Ashabadban pihentünk, majd Szamarkandban kb. 5—6 hétig. Pihenő után újra Sztari-Buharában vettünk részt a harcokban. Itt legnagyobbrészt a szovjetek támadtak, de magyarok is voltak. Tüzérségünk nagyszerűen harcolt, úgy, hogy a gyalogságnak a város bevételében már nem volt olyan nehéz dolga. Az emír palotájánál volt még a harc, mert a testőrség tartotta magát. Az emírt egy török kommunista lőtte agyon még a támadás kezdetekor. Innen aztán Taskentbe mentem, itt tudtam meg, hogy Moszkvában Akadémiára mehetek. Többünket jelöltek. El is indultunk, azonban még Penzáig sem értünk, amikor jött a parancs, hogy ne menjünk tovább, várjuk meg a következő parancsot. 1920. szeptember volt. A parancs szerint Harkovba kellett menni, majd Alexandrovszkaba. Itt volt a Wrangel frontja. A politikai osztályon jelentkeztünk. Itt tudtam meg aztán, hogy azt az alakulatot, amellyel Turkesztánban együtt harcoltunk, Wrangel elfogta. Az ezred megmaradt részét Jakab elvtárs szedte össze, azonban ő is néhány nap múlva Alexandrovszkában hősi halált halt. Én mentem a helyére, ez a töredék azután beolvadt a Kobezov elvtárs hadosztályába, majd egyesült a III. nemzetközi halálfejes hadosztállyal. Itt találkoztam Zalka Máté hadosztályával. Perekopnál óriási küzdelem volt. A fehéreknek igen komolyan kiépített erődítményeik voltak a város előtt. Vorosilov elvtárs lovassága igen jó szolgálatot tett, hátba támadta őket, így dőlt el aztán a harc. 205