Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Friedrich Sándorné: A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az intervenciósok elleni harcban résztvett internacionalista emlékezései. (Munkás-folklór adalékok.)

Kemény harc folyt Wrangel ellen, 8—10 nap múlva azonban már Frunze elvtárs Szevasztopol szikratávíróján adhatta le Lenin elvtársnak azt a jelentést, hogy a parancsot teljesítettük. Igen nagy élményt jelentett számomra, hogy mint katonaküldött részt vehettem a VIII. pártkongresszuson. 24-en mentünk, egy matróz vezetett bennünket. Késve érkeztünk vonatközlekedési akadály miatt, így a folyosón maradtunk és beszélgettünk. Észrevettem azután, hogy a folyosón kinn várakozók közt több magyar is van és beszélgetni kezdtünk. Észre sem vettük, hogy szünet lett. Én az ajtónak dőlve beszélgettem, amikor hirtelen kinyílott az ajtó és kijött Lenin elvtárs. Nagyon meglepődtem. Mindannyiunkkal kezet fogott ott és megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Elmondták a többiek, hogy magyarok vagyunk, én hirtelen szólni sem tudtam. Megkérdezte, hogy milyen nyelven akarunk beszélgetni. Aztán oroszul társalogni kezdett velünk. Megkérdezte: »Mi újság a csapattesteknél? A magyarok vágynak-e már haza? Majd nemsokára hazamennek, de hasznosítsák ám, amit itt hallottak!« A kongresszuson már nem a háborúról, hanem az építésről beszélt, a kommunizmus távlati terveiről. A kongresszus után még viszamentünk a esapattestjeinkhez, én Harkovba. Beszámoltam a hallottakról és nem sokkal azután elmentünk iskolára néhány harcostársammal, ma is élő heves megyei elvtársakkal. (Nagy István, Balogh, stb.) 1921-ben kulturális munkával bíztak meg Kazányban, majd 1922ben Moszkvába hívtak és a magyarok ottani pártközpontja közölte velem, Rudnvánszky és Kun Béla elvtársak, hogy haza kell jönnöm. 1922. február 14-én léptem át az orosz határt Narvánál. Sok nehézség közepette Bécsig jutottunk, s nekem már ott kezdődött a kálvária. Kommunistagyanús jellemzéssel ütöttek-vertek olyannyira, hogy mire a börtönből kiszabadultam a kezeik közül, már elvesztettem hallásomat, fogaimat. Egy azonban még az addiginál is épebb, töretlenebb formában maradt meg bennem: a kommunizmus győzelmében való hit. III. Nehéz harcok közepette is folyt nálunk a kultúrmunka, szórakoztatásunkra és képzésünkre. Emlékeim között még ma is élnek azok a dalok és színdarabrészletek is, amelyeket ott hallottam és énekeltünk, amelyekben magam is szerepeltem. 1. Kazányban 1921-ben dr. Krausz nevű elvtárs kultúrgárdája Lusztig elvtárs rendezésével bemutatta a »Bresztlitovszki békekonferencia« c. darabot. Régi magyar dalok és slágerek dallamán szólalt meg a szöveg. A színpadon hosszú zöldasztal mellett ültek az akkori politikusok. Wilson elnök felhívja a résztvevőket, énekeljük el a nemzetközi himnuszt, mielőtt a tárgyalást megkezdenénk. 206