Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Friedrich Sándorné: A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az intervenciósok elleni harcban résztvett internacionalista emlékezései. (Munkás-folklór adalékok.)

ték kihallgatni, mert ő a Központi Bizottsághoz tartozott. Revjákin kihallgatása során úgy vallott, hogy őt pisztollyal kényszerítették, hogy adja le a lőszerraktár kulcsait. Őt csak az mentette, hogy szólt a vasúti munkásoknak, hogy baj van és így az ő figyelmeztetése alapján tudták ezek megszervezni a vasút védelmét. Egyébként a mi parancsnokunk annyira megdöbbent Zinovjev esetén, hogy ott helyben meg akarta fojtani és azt mondta neki, hogy áruló. öt hétig itt tartózkodtunk a városban, azután újra a turkesztáni frontra mentünk Ashabad ostromához. Itt harcos nép lakott, úgy mondták, hogy kikind törzsek. Azt mondták nekünk, ők rokonaink. Oroszul keveset tudtak, török-perzsa keverék nyelven beszéltek, mohamedán vallásúak voltak, kiváló harcosok, nagyszerű lovasok. Sikerült őket megnyerni, de ők csak úgy harcoltak a mi oldalunkon, hogy csapataik élén meg kellett hagyni tisztjeiket. Mint mindenütt, itt is, vagy itt talán még szigorúbb fegyelem volt közöttünk. A városban kószálni tilos volt és a lakosságot sérteni, háborgatni még kevésbé lehetett. Az ellátásunk szűkös volt, de nem lehetett senkinek sem külön szerezni. Itt lassabban ismerkedtünk össze a lakossággal azért is, mert nem tudtunk velük beszélni. Térzenéket adtunk, később kisebb kulturális rendezvényeket szerveztünk. Lassan úgy megbarátkoztunk velük, hogy a harcokban is segítettek. Amikor így megfelelő viszony alakult ki és biztosítva voltunk, hogy a megalakított szovjet segítségével hátulról védve vagyunk, akkor kezdtünk harcot indítani a Kaspi-tó felé vonuló fehérek ellen. (1919. szept.—okt.-ben.) Kizil-Arvát-nál (lakossága vegyes: orosz, örmény, perzsákból áll) a hozzánk átszökött vasúti munkások tájékoztattak bennünket. Újságot is hoztak, amelyben a fehérek azt írták, hogy még 1 millió vörös katona támadását is visszaverik, megsemmisítik. (Baku felől oda, erre a harcra összpontosították ők az egész erejüket.) Óriási erővel rendelkeztek, sokszorosan felülmúlták a mi létszámunkat. A hadművelet végrehajtásának kidolgozását alapos felderítő munka előzte meg és jól fel tudtuk használni a terv kidolgozásához az átszökött vasúti munkásoktól kapott adatokat. A támadási tervet Frunze elvtársék dolgozták ki, a végrehajtással Kanaválov hadosztályparancsnokunkat bízták meg. Központi utasítás nagyon szigorúan figyelmeztette a vezetőséget, hogy kevés vérveszteséggel, nagy körültekintéssel szervezze meg a harcot. A terep nagyon nehéz volt . . . (Egyfelől nagy sivatag, másrészt mi a sűrű, csaknem járhatlan erdőben vonultunk.) A támadást a terv szerint az első turkesztáni lövész és a III. nemzetközi ezred és Bucsinkó lovassága kezdte. Két nap, két éjjel húzódtunk lefelé. Éjjel értünk a várossal egy vonalba. Először egy magasabb kivilágított épületre lettünk figyelmesek. A város vízellátását biztosító vízmű-féle volt ez. Öten felderítő munkára mentek. Feladatuk az volt, hogy az őröket elnémítsák és így biztosítsák nekünk, hogy rajtaütéssel elfoglalhassuk az épületet. A felderítők parancsnoka Vajda volt, kitűnő harcos, felderítő munkáiban mindig kitűnt. Ők az őrt megsemmisítették és jelezték, hogy mehetünk lefelé; az istállóban 30 kozák alszik, lovaik kikötve, fent az épületben pedig 6—7 tiszt szórakozik. 204