Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Friedrich Sándorné: A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az intervenciósok elleni harcban résztvett internacionalista emlékezései. (Munkás-folklór adalékok.)

Belöktük az autóba, aztán pillanatok alatt berontottunk a palotába. Megtaláltuk mindjárt a dolgozószobát és együtt három tisztet. Rájuk kiáltottam: »Hand auf!«, ijedtükben mitsem tudtak tenni, összekötöztük őket, bedobtuk őket az autóba és irány egyenesen az állomás. Az angolok megszerzésével egyidejűleg leadtuk a jelzést az autósziréna búgásával a másik kocsinak is, amely anélkül, hogy tárgyalást kezdett volna ez emírrel, nyomban elindult szintén vissza. Az állomáson ott várt páncélvonatunk 80 matrózzal biztosítva. Autóstól beraktuk a zsákmányt a vonatba és vittük őket Frunze elvtárs parancsnokságára. Ott aztán tudtukra adtuk, hogy a szovjet hatalom kezében vannak. Kifaggattuk őket mindenről, amire szükségünk volt. Az általuk elmondottak nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy az emírnek megadjuk a kegyelemdöfést. Később, 1920-ban ezért a harci tettemért vöröszászló érdemrendet kaptam. Maga Frunze elvtárs tűzte mellemre a kitüntetést. Lenin ezeknél a harcoknál mindig azt az utasítást adta, hogy »Drága a proletárvér, minél kevesebb hulljon belőle, de az intervenciósokat likvidálni kell«. A buharai események után újra Taskentba mentünk, 1 ezred magyar, meg 1 páncélvonat. Taskentban már szovjet hatalom volt, de egy igen komoly ellenforradalmi megmozdulást szerveztek az ottani ellenforradalmi erők. Egész éjjel robogott a vonatunk visszafelé Taskentbe. Nagyon komoly szolgálatunk volt, én a páncélvonat figyelő résénél voltam. Végig a vonaton kötelet húztunk ki és akik az őrséget adtuk, ezzel jeleztünk egymásnak. Beérkeztünk az állomásra. A vasút maga a vasúti munkások kezén volt, de a város már nem. Illetve a várban a magyar helyőrség még tartotta magát, de annak a parancsnokát sem tudták, hogy hol van. A vasútnál a munkások barrikádokat építettek, úgy védték magukat a város felől. A fehérek mindenáron át akarták venni az állomást, mert sok szerelvény is bennállt az állomáson, telerakva. Megérkeztünk, megbeszéltük, hogy a páncélosok hol lépjenek be a harcba, megfigyeltük a városban folyó harcot. A vasútasok tájékoztattak bennünket, hogy a város egyik kiemelkedő épületében, ahonnan a fény kivilágított, ott van a Narodnyij-bank. Az az épület volt az ellenforradalmárok főfészke. Tűzérparancsnokunk először ezt lövette szét. »Itt a vörös hadsereg! Jelentkezzünk nekik!« Mire megvirradt, Szabó ezredparancsnok felváltotta a vasúti munkásokat és megindult támadásra ezredével a város ellen. Egész nap és még éjszaka is házról-házra folyó véres küzdelem folyt. Keményen harcoltak az ellenforradalmárok is, nem akarták átadni a várost. Itt került Zinovjev is az elfogottak között a kezünkbe. Szeget ütött a fejünkbe, hogy ő miért nem volt bebörtönözve, amíg az ellenforradalom dühöngött a városban. Együtt találtuk őt Revjákin és Ivanov nevű emberekkel, aki pedig a helyőrség parancsnoka lett volna, de ő volt az, aki eltűnt és magára hagyta a helyőrséget. A kihallgatások során kiderült, hogy Ivanov egy beépített ember volt a vörös hadseregbe, kidolgozott terv alapján folyt le az ellenforradalmi szervezkedés egy mulatozás leple alatt. Zinovjevet nem enged203