Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Friedrich Sándorné: A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az intervenciósok elleni harcban résztvett internacionalista emlékezései. (Munkás-folklór adalékok.)

16 cserkesz-kozák vigyázott ránk. Már több hónapja ott dolgoztunk, amikor egy reggel egy Alibek nevű kozák káplár a barakkajtónál véresre korbácsolt négy szlovákot, akik tudtak vele beszélni. Ezen mi nagyon felbőszültünk. Kelemen Mózes székely baka lapátjával hátulról szétverte a kozák fejét, és az ott levő 400 magyar nekiment a kozákőrség lakásának. Az ott tartózkodó őrséget pillanatok alatt feldarabolták. Büntetésül az egyik munkafelügyelő, aki lóháton elmenekült, katonaságot hozott ki. 3 nap, 3 éjjel bezártak a barakkunkba, és sem enni, sem inni nem kaptunk. Akkor negyedik nap jött Olga nevű hercegasszony vezetésével egy bizottság, kihallgatta a németül beszélő tolmács útján a sok foglyot, minket, 4 őrmestert kivettek a honfitársaink közül és így vittek Pétervárra. Lázadásra való felbújtásért hadbíróság elé akartak állítani 1916 októberében. Péterváron nem sokáig (6 hónap) maradtam, rövidesen egy repülőgyárba kerültem Moszkvába, műszerészként egy másik magyarral, Szabó Istvánnal. (Szabó iváncsai születésű volt.) A gyárban én egy orosz elvtárs csoportjához kerültem, ahol már 3 pesti szerelő dolgozott. Ettől az időtől kezdve bolsevik agitátorokkal, azoknak a felvilágosítása nyomán dolgoztunk. Nem ismertük ugyan a párt programját, de a felvilágosítások alapján felismertük a közös érdekünket. A gyárban már az eddigieknél jobb helyünk volt, fizetésünk is jobb volt. Az októberi forradalom itt ért bennünket. Emlékezetes marad előttem mindig az az eset, amikor a gyárba teherautókkal megjelentek a matrózok. Az egyik matróz elvtárs tájékoztatott bennünket, hogy fogjunk fegyvert, döntsük meg a burzsoázia hatalmát. A gyárban sok hadifogoly dolgozott, így felvetődött mindjárt a kérdés, hogy mi lesz a hadifoglyokkal? Felvilágosításuk nyomán mindannyian láttuk, hogy valóban ez a forradalom nem csak az orosz munkások ügye, hanem a mienk is. Az orosz munkások, agitátorok ott a gyárban azt mondták: »Először itt verjük szét a burzsoázia hatalmát, aztán majd nálatok is«. Így jelentkeztünk mi 22-en egy csoportban dolgozó pesti lakosok. így kerültem (Moszkvába) egy teherautón a matrózok közé. Megismerkedtünk és ki milyen fegyvernemhez értett, olyat kapott. Szabó István, akivel a gyárban is már együtt dolgoztunk, velem együtt géppuskásnak jelentkezett. Nem kellett sem iratkozni, semmiféle nyilvántartást nem vettek fel rólunk, hanem hajnali 4 órakor riadó. Páncélosautóba ültünk, s annak tornyából harcoltunk. Négy napig folyt a harc a Kadeczky-korpuszon. Aztán a Kremlbe mentünk harcolni. Csak néhány nap múlva vettek nyilvántartásba bennünket, mint vörös gárdistákat. Páncélos vonatra kerültünk és 1918. tavaszán már Szmolenszk, majd Caricin és különböző helyeken harcoltunk, ahol éppen szükség volt a páncélos ezredre. 1918. márciusában parancsnokom, Ványa Siskin — ő volt az én tanítómesterem a páncélvonaton — javaslatára és Davidov elvtárs javaslatára lettem párttag 6 másik elvtársammal együtt. (Nem tagjelölt, hanem párttag lettem egyenesen.) 199